Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Száraz Enikő': A biztonság új dimenziói
A biztonság új dimenziói Az első kérdésre Búzán válasza, hogy a biztonságpolitikának négy szinten kell működnie: individuális (az államon belüli csoportokat is beleértve), állami, regionális és nemzetközi szinten. Ez a felosztás egy olyan komplex elemzési rendszert jelent, amelyben azt szükséges vizsgálni, hogy milyen kölcsönös viszonyrendszer jellemzi az állam viselkedését és a nemzetközi rendszer struktúráit, milyen módon hatnak ezek egymásra. Olyan biztonságpolitikák kialakítására van szükség, melyek a rendszer államon kívüli szereplőire is tekintettel vannak. Ez Búzán és a Koppenhágai Iskola legnagyobb érdeme: felismeri, hogy a realista koncepciókon túlmenően a biztonság kérdéskörének az állami szereplőkön túl egyéb alanyokra is fókuszálnia kell. A második kérdésre válaszul Búzán kialakítja úgynevezett szektorelméletét. A biztonságot érintő veszélyforrásokat öt csoportba, azaz szektorba sorolja, így katonai, politikai, gazdasági, társadalmi és ökológiai kategóriákat (veszélycsoportokat) alakít ki. Búzán végeredményben a szociológiában használt társadalom-politika-gazdaság hármas felosztásra támaszkodik, s ezekre építi a nemzetközi politikát érintő biztonsági dimenziókat: 1. katonai szektor (military sector):- katonai jellegű kapcsolatok rendszere, katonai jellegű fenyegetések, 2. politikai szektor (political sector):- a hatalmon lévő kormányzatok politikai jellegű viszonyrendszere, 3. gazdasági szektor (economic sector):- kereskedelmi, termelési és pénzügyi kapcsolatok rendszere, 4. társadalmi szektor (social sector):- társadalmi csoportok közötti kapcsolatok, 5. ökológiai szektor (ecological sector):- az ember és a bioszféra kapcsolata. A realista felfogástól leginkább az 5. szektor esetében távolodik el: itt a biztonság tárgyát a földi civilizáció (!) fenntarthatóságához szükséges földi és természeti tényezők jelentik (planetary attributes necessary to sustain civilization). Kérdés azonban, hogy mennyire konzisztens az elmélet, s mennyire világos az állam szerepének és a biztonság tárgyának meghatározása esetében a szektorok alapján történő felosztás. Konkrétan a politikai szektor esetében fedezhető fel anomália, hiszen ebben az esetben az állam a kormányzat által van képviselve egy olyan viszonyrend- szerben, amelynek alapvonását, jellegét önmaga határozta meg. Búzán ezzel az elméletével a realizmus létjogosultságát elvető kritikusoktól éles bírálatot kapott, hiszen - bár egy többdimenziós biztonságfogalmat alakít ki - nem szakad el teljesen a realista elméletektől, annyival viszont azoknál tovább lép, hogy mélyebben foglalkozik a biztonság természetével és különböző kategóriáival. Barry Buzant és a Koppenhágai Iskolát a kritikai tanulmányok konstruktivista szárnyához is sorolja a szakirodalom, tekintettel arra, hogy a szektorális felbontás a konst2003. nyár 207