Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
Kiss /. László A szlovén média első reagálása is inkább a fenntartásoknak adott helyet, s azt a történelmi sztereotípiát ismételte meg, amely Ausztria minden regionális kezdeményezésében hajlamos az „osztrák-magyar birodalom újraélesztésének" a tervét látni.113 Ahogy az osztrák-szlovén kapcsolatokban a német kisebbséget hátrányosan érintő AVNOJ-határozatok, úgy az osztrák-cseh viszonylatban a temelíni cseh atomerőmű körüli vita, valamint a Benes-dekrétumok okozzák a legnagyobb történelmi tehertételt, még akkor is, ha az osztrák külügyminiszter asszony kijelentette, hogy a cseh csatlakozás kérdését nem lehet összekapcsolni az európai értékeknek ellentmondó Benes-dekrétumok visszavonásával. A kérdésben még az SPO is azt az álláspontot képviselte, hogy Csehország csatlakozási tárgyalásait politikai nyomásként kell felhasználni a Benes-dekrétumok megszüntetése érdekében, jóllehet Haider álláspontjával ellentétben a vitás dekrétumok hatálytalanítása nem jelenti a cseh csatlakozás előfeltételét.114 A Budapestről érkező jelzések mind a politikusok, mind a sajtó részéről pozitívak voltak. A magyar magatartás általában egy hosszabb történelmi korszak tendenciáját igazolja, hiszen más politikai előjellel a magyar-osztrák viszony már az 1970-1980-as években a „különleges kapcsolatok" jellegét öltötte, s a kétoldalú kapcsolatok a kelet-nyugati viszony klímájától függetlenül viszonylagos önállóságra tettek szert.115 A német-francia együttműködés vagy éppen a skandináv országok ellenpéldájaként a kis államok együttműködését jelentő „közép-európai érdekcsoport" gondolata ugyanakkor különböző formában jóval a „regionális partnerség" hivatalos meghirdetése előtt már szerepelt a legfelső szintű magyar-osztrák tárgyalások napirendjén.116 Bécs számára a magyar politika különösen beleillik a kelet-közép-európai „szövetséges" kategóriájába, hiszen a kétoldalú kapcsolatok problémamentesek, és Budapest az EU szankciós politikájának ideje alatt tartózkodó és a hosszú távú érdekeket szem előtt tartó politikájával tűnt ki. Ennek ellenére, a többi jelölt országhoz hasonlóan, magyar részről is rámutattak a „regionális partnerség" több vonatkozásban hiányzó belpolitikai feltételeire. A „regionális partnerség" hitelessége megkívánja, hogy a tárgyszerű párbeszéd alapján megszűnjenek vagy legalábbis mérséklődjenek a keleti kibővüléssel szembeni osztrák belpolitikai fenntartások. Az ennek a célnak a szolgálatában álló „Austria- Plattform" sikere hozzájárulhat a szomszédok meggyőzéséhez, és bizonyíthatja, hogy az osztrák társadalom a keleti kibővülést Ausztria tényleges nemzeti érdekének tekinti. A lakosság beállítottságát illetően a közvélemény-kutatási adatok csak lassú változást mutattak. 2001-ben az osztrákok valamennyi EU-tagállam közül a legnegatívabb magatartást tanúsították. 2002-ben a helyzet megváltozott: 15 tagállam között Ausztria a 12. helyen volt, míg Németország, Nagy-Britannia és Franciaország lakosságának beállítottsága az osztrákokénál még negatívabb volt.117 A 2002. évi osztrák felmérések az óvatos optimizmust erősítették. Sokan arra utaltak, hogy a keleti kibővülés kérdése Ausztriában „politikai pokolgép", a lakosság fenntartásai csak az első kibővülési hul102 Külügyi Szemle
