Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
Kiss /. László szerzett történelmi tapasztalatai alapján rendelkezik-e Becs „keleti szakértelemmel" (Ostkompetenz). Mindenekelőtt az Egyesült Államok bízott a Ballhausplatz keleti tapasztalataiban, mint „külpolitikai added value"-ban, ám Bécs szervezetileg nem tudott megfelelni ezeknek az igényeknek. Sőt a kelet- és közép-európai új demokráciák diplomáciai hálózatainak formálódásával, NATO-tagságuk kialakulásával, a stratégiai beruházók telephelyeinek áthelyeződésével Ausztria mindinkább veszített különleges regionális alközpont szerepéből.86 A balkáni térség geostratégiai felértékelődéséből is sokkal inkább Magyarország és Szlovénia, mint Bécs húzhatott hasznot. Ez a fejlődés közvetlenül érintette az osztrák identitás részét képező semlegesség fogalmának „kiüresedését", valamint az egykori birodalom- és államszervező tapasztalatokkal rendelkező Bécs találkozását azzal a kelet- és délkelet-európai térséggel, amelyben az államok felbomlásának problémái és a történelmi identitások újbóli meghatározásának kérdései sokszor igen drámai módon kerültek a politika napirendjére. Az osztrák külpolitika s ezzel a semlegesség politikája a kelet-nyugati konfliktusban szocializálódott, ám annak fokozatos átalakulása a semlegesség mind lazább és rugalmasabb értelmezéséhez vezetett. A kilencvenes években a semlegességhez való görcsös ragaszkodás és az annak ellentmondó gyakorlat alapján Helmut Türk Ausztriát olyan vegetáriánushoz hasonlította, aki időről időre arra hivatkozik, hogy a disznóhús alkalmi fogyasztása semmit sem változtat a vegetáriánus státuson.87 Ez az ironikus hasonlat cseppet sem számított túlzásnak. Ausztria az ENSZ-hez való viszonyában abból indult ki, hogy a világszervezet kötelezettséget vállalt arra, hogy tiszteletben tartja az osztrák semlegességet, és ezért Ausztriát sohasem vonja be a harmadik országok között folyó katonai konfliktust érintő kényszerintézkedésekbe. Ám az öbölháború fordulópont volt, s mint ilyen, az osztrák semlegesség „kiüresedésének" folyamatát indította el. A meginduló átalakulás jól érzékelhetővé tette azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányultak, hogy a semlegességet politikailag és jogilag a megváltozott nemzetközi körülményekhez illesszék. 1991-ben, az öbölválság idején, amikor az ENSZ BT életbe léptette az Irak elleni katonai szankciókat, Ausztriában megváltoztatták a büntető törvénykönyvet és az ún. hadianyagtörvényt (Kriegsmaterialgesetz). Ennek értelmében a hadianyagnak az ENSZ BT határozata nyomán történő átmenő forgalma többé már nem minősült olyan lépésnek, amely a semlegességet sértette volna. Ezen felül az öbölháború idején Bécs a ENSZ BT határozatai alapján hozzájárult az idegen haderőknek az ország légterén történő átrepüléséhez, illetve területén való áthaladásához. Ausztriában tehát az a jogi felfogás kerekedett felül, hogy az ENSZ alapokmányból származó kötelezettségeknek elsőbbséget kell élveznie a semlegességi kötelezettségekkel szemben.88 Az osztrák semlegességből a gyakorlatban nem sok maradt. Ez a „maradék semlegesség" (Restneutralität) nem jelent többet, mint a háborúban való részvétel elutasítását, a külföldi csapatok állandó tartózkodásának tilalmát, a katonai szövetségeken való kívül maradást. 90 Külügyi Szemle