Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
Kiss ]. László zad első felének nagy eseményei sokkal inkább az osztrák társadalmat megosztó, mint az egyesítő emlékezet részeivé váltak. A „vörösök" számára 1918 forradalmat, szociális törvényhozást, demokráciát és proletáruralmat jelentett. A „feketék" és a középosztály számára ugyanez az év a vereséggel, a monarchia összeomlásával, a bolsevizmus fenyegetésével és az anyagi javaktól való megfosztással volt egyenértékű. 1934-ben a „feketék" győztek, míg a „vörösök" és a „barnák" két rövid, de véres polgárháborúban vereséget szenvedtek. 1938 már a nemzetiszocialisták és a német nacionalisták diadala volt: Ausztria a Német Birodalom részévé vált. A politikai ellenzékre - legyenek baloldaliak vagy katolikusok - bebörtönzés és internálás vált. Számukra 1938 a katasztrófa éve volt. 1945-ben Németország vereségével a nemzetiszocialisták és a német nacionalisták voltak a vesztes oldalon, míg a „feketék" és „vörösök" lettek a győztesek. Ezek az egymást teljesen kizáró emlékezetek nyilvánvalóan akadályozták a kollektív emlékezet kultúrájának folytonosságát, ezzel a nemzeti identitás kifejlődését. Valójában Ausztria csak az államszerződés 1955. május 15-i aláírásával tapasztalhatta meg azt a közös, az egész társadalmat egyesítő élményt, amely az 1945-ben létrejött Második Köztársaság történetében az osztrák nemzeti identitás kifejlődésének az alapjává válhatott. Ezt a folyamatot tette teljessé a nemzeti önazonosság második pillére: a teljes osztrák függetlenség sine qua nonja, az állandó semlegességről szóló nyilatkozat. 1955. október 26-án, azon a napon, amikor az utolsó külföldi katona is elhagyta Ausztria területét, az osztrák parlament, a Nationalrat egyoldalú nyilatkozatként alkotmányos törvényt fogadott el az állandó semlegességről. Nem véletlen, hogy Ausztria nemzeti ünnepe, az osztrák identitás napja május 15-e helyett október 26-a lett. Az említett törvény első cikkelye kimondta, hogy „az ország külső függetlenségének tartós fennmaradása és területének sérthetetlensége céljából, Ausztria saját akaratából kinyilvánítja az állandó semlegességet. Ausztria ezt minden rendelkezésre álló eszközzel fenn kívánja tartani és meg akarja védeni."6' Ausztria semleges státusa megerősítette az államszerződésben az anschluss tilalmát, s ezzel lehetővé tette az osztrák önazonosság kifejlődéséhez szükséges világos különbséget Ausztria és Németország között. Az osztrák semlegesség modellje az 1814 óta fennálló svájci minta és nem a svéd „szövetségnélkiiliség" volt. Mindazonáltal Bécs a svájci gyakorlattal ellentétben a semlegesség tartalmát meglehetősen szabadon értelmezte, s megengedhetőnek tartotta az ENSZ-hez és az Európa Tanácshoz való csatlakozást is. Ausztria sohasem képviselte az „ideológiai semlegesség" álláspontját, s a NATO-tagság kivételével minden lehetőséget kihasznált a nyugati világhoz fűződő kapcsolatok elmélyítése érdekében. A hidegháború Európájában tehát az állandó semlegesség az osztrák társadalom közös, egyesítő élményének bizonyult, és ilyen módon több volt, mint egyszerű biztonságpolitikai választás. Ezzel magyarázható, hogy a semlegesség iránti elkötelezettség az osztrák társadalomban - ha idővel, különösen a hidegháború után sok tekintetben meg is kopott - mégis általánosan elfogadott maradt. Az uniós tagság összefüggésében a kérdés ennél sok84 Külügyi Szemle
