Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)

2003 / 2. szám - EURÓPA - Grúber Károly: Globalizáció, nemzetállam, régió: többszintű kormányzás Európában - mítosz vagy valóság?

Globalizáció, nemzetállam, régió: többszintű kormányzás Európában Természetesen érdemes ebből a szempontból megvizsgálni az EU intézményrendszerét. A kö­zelebbi vizsgálat után sem lehet azonban elhessegetni az érzést, miszerint az EU megbukik a de­mokráciavizsgán. Sőt az unió kísérlete inkább megerősíti a fenti tételemet, miszerint nem lehet nemzetek feletti demokráciát építeni."13 Bárkinek is van igaza a vitában, abban mindenki egyetért, hogy a most folyó polé­mia alapvetően megváltoztathatja az európai kormányzás alapvető struktúráit. Korai lenne még levonni a végső következtetéseket az alkotmányos régiók jövőbeli helyzeté­ről, de jelentős változás várható ezen a téren is. Előfordulhat, hogy kormányzati hatá­suk csökkenhet, és jelentős kompetenciákat veszthetnek. A német régiók már a maast- richti szerződés előtt is a német alkotmánybírósághoz fordultak, amikor szerintük a szerződéssel sérültek jogköreik.14 A német lánderek tiltakozása és a nagy alkotmányos régiók együttműködése azt jel­zi, hogy nem fognak belenyugodni abba, ha az európai alkotmányozási folyamatban sérülnek érdekeik. A Bundesverfassungsgericht döntése a maastrichti szerződésről azt is jelentette, hogy továbbra is figyelemmel kísérik: vajon az unió hatásköreinek növe­kedése nem vezet-e a német alkotmányos régiók jogainak csorbulásához. A döntés, amely alapvetően megkérdőjelezte az európai jog felsőbbrendűségének dogmáját, sok elemzőt és politikust meglepett. Az elmúlt tíz évben nem kétséges, hogy jelentősen megnőtt az alkotmányos régiók szerepe az európai döntéshozatalban.13 Ez nemcsak a régiókra, hanem Európa állam nélküli nemzeteire és nemzeti kisebbségeire is igen pozitív hatással volt. A vonatkozó irodalom nagy része egyetért abban, hogy a kisebbségi pártok politikai programját és a nemzeti konfliktusok kitörésének esélyeit moderálta az integráció.16 A nyugat-európai állam nélküli nemzetek számára a jövő kérdése, hogy az unió fej­lődése kielégíti-e majd önrendelkezési programjukat a többszintű kormányzás kere­tein belül. Neil MacCormick szavaival: „A jelenlegi skót alkotmányos vita fő kérdése valójában az, hogy a jövőben az alkotmányos régiók kapnak-e jelentős többletkompetenciákat, és ezek a többletjogok elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy Skócia jobban járjon, mintha egy független, ötmilliós tagállam lenne."1'' Közép-Európa sem mentes természetesen a regionalizálási törekvésektől. A régió or­szágai csak nemrégiben nyerték vissza teljes függetlenségüket, de az EU-bővítés kény­szerei alatt legtöbbjük már elkezdte a regionalizációs folyamatot és az államigazgatás korszerűsítését. Minden modernizációs hatás ellenére ma még nincsenek alkotmányos régiók Közép-Európában, de az európai példák jelentős visszhangra találtak régiónk­ban. Erdély fővárosában, Kolozsvárott például ismert román és magyar értelmiségiek egy csoportja intézett petíciót Adrian Nastase miniszterelnökhöz, akinek országa talán centralizáltabb, mint maga Franciaország, a jakobinus állam szülőhazája. A dokumentum maga világosan utal az alkotmányos régiók korábban ismertetett deklarációjára: 2003. nyár 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom