Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Gazdik Gyula: Az izraeli pártrendszer fejlődésének főbb jellemzői
Gazdik Gyula a holokauszttal kapcsolatos nagy felzúdulást keltő nyilatkozata, egyes rivális pártok megerősödése következtében a parlamenti ciklus első időszakának végére megtorpant.22 A párt imázsának erősítésére a Sasz új politikai vezetője, a bíróság által elmarasztalt Arje Déri helyébe lépő Élijáhu jisái irányvonal-módosítást hajtott végre. A Barak- majd a Saron-kormányban is tárcát vállaló politikus igazi konkurensének a Likudot tekinti, melynek kiábrándult hívei nagy szerepet játszottak a Sasz választási sikerében. Jisái ezért első lépcsőben fő stratégiai célnak a párt pozícióinak a jobboldali palettán való megerősítését tekintette. Ha ez sikerül, akkor ismét a szociális kérdés válik a Sasz fő prioritásává. Az elgondolások megvalósítása érdekében a korábbi ellentmondásos politikával szakítva szoros kapcsolatot igyekeztek teremteni a telepesekkel, s különösen a Camp David-i tárgyalások kudarca után élesen támadták az oslói folyamatot. A Sasz vezetői többször is szélsőséges arab-, illetve palesztinellenes kirohanásokat tettek, a párton belül a rendezési erőfeszítések folytatásának támogatói teljesen háttérbe szorultak.23 A váltás nem hozta magával Jishái pozíciójának megszilárdulását, mivel a közvéleménykutatások a Sasz szavazóbázisának meggyengülését prognosztizálták. Ahogy a vallásos pártok szereplését bemutató táblázatból is jól látható, ezek a csoportosulások a kilencvenes években rendezett három knesszetválasztáson jelentősen előretörtek 1988-hoz képest: az Egy Izraellel szövetséges Meimad mandátumát is beleértve 13-mal növelték mandátumaik számát, azaz 1999-ben már 28 képviselői helyet szereztek. Persze ehhez azonnal hozzá kell tenni, hogy ebből 23-at az ultraortodox pártok képviselői kaptak. A hetvenes évek végéig a cionista vallásos párt általában kétszer annyi szavazatot kapott, mint a harédi szerveződések, de ezt követően ez az előny szertefoszlott, s a trend 1988-tól kezdve megfordult: az ultraortodox csoportosulások a Sasz jóvoltából mind nagyobb fölényre tettek szert a NVP-vel szemben. Etnikai pártok és egyéb alternatív szerveződések A vallásos pártok megerősödése mellett az izraeli politikai színtér egy másik érdekessége az arab kisebbségből, a volt szovjet területekről érkező bevándorlókból álló csoportosulások felértékelődése, s a képet még inkább színesíti a viszonylag nagy számú alternatív szerveződés megjelenése:24 Izraeli arab csoportosulásokkal már az első knesszetválasztásoktól találkozhatunk, de ezek hosszú időn át munkapárti választási listákhoz társultak. Az ötvenes-hatvanas években az arabok által lakott területeken érvényesülő katonai közigazgatás az arab politikai tényezők mozgásterét is behatárolta. Ennek megszűnte idővel lehetővé tette az érdekképviselet, a politikai szervezkedés nagyobb fokú koordinálását. 1974-ben jött létre az arab önkormányzati vezetők testületének tanácsa, majd ezt követte a nyolcvanas évek elején az arab ügyekkel foglalkozó bizottság felállítása. A politika színterén az iS Külügyi Szemle
