Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)
/. Nagy László nehogy elhomályosítsa a szuezi ügy. „Mert ha ez így lenne, akkor az ellenfeleink malmára hajtanánk a vizet, és azt az érzetet keltenénk a közvéleményben, hogy a [Biztonsági] Tanács nem érdeklődik a magyarországi helyzet iránt. Ha a Tanács Szuez kapcsán rendkívüli ülést tart, akkor kérje a magyar kérdés felvételét is."43 Az Egyesült Államokat azért zavarta a két intervenció egybeesése, mert mindkettőnek az elítélésével a szovjetellenesség morális alapjai sérültek. Amikor a francia követ október 30-án átadta Dullesnek miniszterelnöke üzenetét a támadásról, az amerikai külügyminiszter felindultságában „a tervezett francia-brit intervenciót a Magyarországon alkalmazott szovjet totalitarianizmushoz hasonlította".46 Az Egyesült Államokat az is nyugtalanította, hogy a francia-brit közel-keleti intervenció az egész nyugati szövetségi rendszer alapjait képező NATO-t rendítette meg. Az Atlanti Tanács amerikai és kanadai kérésre sürgősen össze is ült, és ott a főtitkár, lord Ismay kijelentette, hogy a katonai intervenció - mivel Párizs és London előzőleg nem konzultált a tagországokkal - „a legnagyobb veszélyt jelenti az atlanti szolidaritásra a paktum létrejötte óta".47 Az arab közvéleményt - érthető módon - nem a magyarországi események kötötték le. Ez nem jelentette azt, hogy az arab vezetők helyeselték a szovjet intervenciót, csupán ugyanolyan megítélést vártak el a nyugati hatalmaktól az arab népekkel - elsősorban az egyiptomival és az algériaival - szemben is, mint a magyarral. Vagyis azt, hogy ne alkalmazzanak kettős mércét. Burgiba tunéziai elnök fejezte ki ezt a legvilágosabban: „a Szovjetunió a legbrutálisabb, legembertelenebb módon avatkozott be Magyarországon, hogy elnyomja a magyar nép lázadását. Mialatt egyes országok felháborodnak azon, ami Egyiptomban történt, mások azon háborodnak fel azon, ami Magyarországon történt. Ez a felháborodás nem tűnik őszintének. A nemzetközi kapcsolatokban a kétszínűség romboló és veszélyes. Teljesen egyetértek Guy Mollet-val [francia miniszterelnök - J. N. L.], bár ez ritkán fordul elő, amikor azt állítja, hogy szolgaságban nincs béke. Ez egészen biztosan igaz Magyarországra. De akkor miért lenne másként Algériával kapcsolatban?"48 Nagy hatást gyakorolt az arab világban Bulganyin november 5-i levele az izraeli, az angol és a francia miniszterelnökhöz, amelyben egy katonai csapás lehetőségét is megpendítette. Ez minden bizonnyal blöff volt. Az arab közvélemény azonban nagyra értékelte, újabb bizonyítékát látva annak, hogy Moszkva egyértelműen és határozottan támogatja Egyiptomot és a nacionalista antikolonialista mozgalmakat, jól fejezi ki ezt a hangulatot az AI Sabah című tunéziai lap cikke: „Meggyőződésünk, hogy a »Bul- ganyin-bomba« az, amely lehetővé tette e gyors eredményt"49 [ti. a harcok beszüntetését-]. N. L.|. A Szovjetunió presztízsének megnövekedése az arab térségben lehetőséget teremtett a Kádár-kormány számára, hogy sikerrel kísérelje meg a kitörést a nemzetközi elszigeteltségből. Tulajdonképpen ez volt a célja annak a jószolgálati küldöttségnek, amely 1957 nyarán Szarka Károly miniszterelnök-helyettes vezetésével látogatást tett több U6 Külügyi Szemle
