Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)
/. Nagy László ben számoltak be. A kormányzó Új Desztur Párthoz közel álló Action című lap terjedelmes cikkben mutatta be a vásárt és állapította meg, hogy „a résztvevők óriási többségét a keleti országok alkotják Magyarországgal, Csehszlovákiával, Bulgáriával, Lengyelországgal, a Német Demokratikus Köztársasággal, a népi Kínával és a Szovjetunióval. A Nyugatot Olaszország, a Német Szövetségi Köztársaság, az Egyesült Államok és Belgium képviseli. Teljesen hiányoznak viszont a közel-keleti országok".41 A cikkíró - közel járva az igazsághoz - a kelet-európai országok tömeges részvételének okát abban látja, hogy azok nemcsak az észak-afrikai piacot akarják meghódítani, hanem az európai piacra is azon keresztül akarnak behatolni. A fegyverüzlet megkötése után Egyiptom részéről is mind határozottabb szándék mutatkozott a kapcsolatok bővítésére a szocialista országokkal. Ez azonban egyáltalán nem jelentette azt, hogy ideológiai változás következett be - vagy volt folyamatban - az egyiptomi és a szíriai vezetőknél. Arra sem gondoltak, hogy hosszú távú stratégiai szövetséget kössenek Moszkvával. Továbbra is a jó kapcsolatok fenntartását, sőt erősítését kívánták a nyugati hatalmakkal, de különösen az Egyesült Államokkal. A jó viszony fenntartása azért is fontos volt, mert ekkor már folytak a tárgyalások az Asszuá- ni-gát finanszírozásáról. A gát mielőbbi megépítését - de legalább a döntés megtételét - indokolta a Szudánnal való kapcsolatok drasztikus romlása. Sürgetővé vált, hogy megakadályozzák Egyiptom elvágását a Nílus felső folyásvidékétől, amellyel a déli ország és Nagy-Bri- tannia fenyegetett, és megoldást találjanak a Szudán részéről megnyilvánuló hidropo- litikai nyomással szemben. (A két ország között 1955-ben háborús helyzet alakul ki.)42 Kairó a szorult helyzetben hajlandó volt elfogadni 1955 decemberében az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Világbank ajánlatát, amely gyakorlatilag kiszolgáltatta volna Egyiptomot a hitelezőknek, és az 1882-es nemzetközi pénzügyi ellenőrzési országcsoport emlékét idézte fel. Washington azonban július 18-án visszautasította a finanszírozást. Az egyiptomi nagykövettel folytatott megbeszélésen Dulles kijelentette, hogy csak úgy látja biztosítottnak az Egyesült Államok részvételét, ha „jobb légkör és jobb kapcsolatok alakulnak ki a két ország között." Hiába bizonygatta a nagykövet, hogy „Egyiptomnak nem áll szándékában a Szovjetunió barátjává válni az Egyesült Államokkal fenntartott barátság rovására", a külügyminiszter nem változtatott az álláspontján 43 Az amerikai elutasítás - hasonlóan a fegyvervásárlás kőiül történtekhez - újabb megaláztatást jelentett Egyiptom számára. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia - s általában a Nyugat - ekkor azonban már úgy látta, hogy túl szoros a kapcsolat Kairó és Moszkva között. Néhány ekkor történt esemény is ezt látszott megerősíteni, június 20-án - az angol csapatoknak a csatorna-övezetből történő kivonulása másnapján - az egyiptomi fővárosban tartózkodó Zsukov marsallt az Egyiptomi Érdemrend Főtisztje címmel tüntette ki Nasszer. Sepilov szovjet külügyminiszter június második 7 24 Külügyi Szemle
