Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Csicsmann László: Az "iszlám versus Nyugat" diskurzus a globalizálódó médiában
Csicsmann László vább" kérdésekre választ keressen. A magyar tudományos életben így csak elvétve jelentek meg azon hangok, amelyek a terrorizmusellenes háború hatásosságát megkérdőjeleznék. A nyugati sajtótermékekben szinte egyetlen cikket sem találunk sem szeptemberben, sem októberben, amelyik az amerikai külpolitika válaszának helyességét és a terrorizmusellenes koalíció létjogosultságát vagy az önvédelem legitimitását firtatná. Ez visszaigazolja azt az alapfeltevést, hogy nemzeti tragédiák, katasztrófák és háborúk idején a média a külpolitikát szolgálja, és nem azt kritizálja. A HVG igyekezett - az általunk vizsgált hetilapok közül - leginkább elkerülni az iszlám terrorizmusra való hivatkozás csapdájába beleesni. Mindösszesen egyetlen cikk érdemel említést a 2001. szeptember 22-ei számban Kiből lesz öngyilkos merénylő? A halál fiai címmel.10 A szöveg melletti képek magukért beszélnek: öngyilkos merényletre készülő Hezbollah-aktivisták szerepelnek rakétákkal felszerelve. A terrorizmus - ez esetben az iszlám terrorizmus - képi ábrázolása mögött nyilván a huntingtoni civilizációk összecsapására vonatkozó alapfeltevés húzódik meg. A cikk elején furcsa módon egy izraeli terrorizmusellenes intézet igazgatóját szólaltatják meg, aki így jellemzi a „terrorista" személyiségjegyeit: „A tipikus öngyilkos merénylő vallásos, nőtlen, középiskolai végzettségű, 18 és 27 év közötti férfi."11 A kijelentés melletti képek kimondva-kimondat- lanul azt sugallják, hogy a tipikus merénylő iszlám vallású. A HVG hasábjain megjelenő írások általában objektívabb képet vázolnak fel az Amerikát ért terrortámadásról és a válaszcsapás következményeiről. Az Observer brit lap hasábjain a válság első pillanataiban jelenít meg cikk az iszlám vallás természetéről és történelméről. Már a szeptember 23-ai, vasárnapi számban Búrban Wazir Mohamed próféta életútjával ismerteti meg az olvasót, amely teljes mértékben hitelt érdemlően tárja a közvélemény elé az iszlám kialakulásának periódusát.12 A szeptember 16-ai kiadásban pedig Fred Halliday neves iszlámkutató véleményét olvashatjuk a terrorizmusellenes háborúról, amelyben az előző három hetilappal ellentétben az okokat próbálja meg feltárni, és egyedülálló módon elemzi az iszlám világ megosztottságát és a modernizáció buktatóit. Többek között kitér arra is, hogy modern értelemben vett fundamentalisták nem csak a muzulmánok között fordulnak elő, hanem a hinduk, buddhisták, keresztények és zsidók között egyaránt.1,3 Majd november 11-én Khaled Mahmood, brit muzulmán cikkét olvashatjuk, amelyben öt - a terrortámadással kapcsolatosan kialakult - nyugati mítoszt cáfol: 1. nem igaz, hogy az iszlám vallás tehető felelőssé a terrortámadásért, ugyanis több száz muzulmán vesztette életét a WTC- ben; 2. a muzulmánok nem támogatják a légicsapásokat; 3. nincs bizonyíték Bin Laden ellen; 4. nem előzték meg viták Nagy-Britanniában a terrorizmusellenes háborút; 5. a palesztinok és a kasmíri nép problémájára nem fordítottak kellő figyelmet a szeptemberi terrortámadást követően kialakult helyzet kapcsán.14 Majd Mahmood mint az iszlám civilizáció képviselője kijelenti, hogy: „Tisztelek mindenkit, aki alapvető pacifista elvekre hivatkozva utasítja el a háborút. Ma azonban támogatnunk kell az ENSZ-et, Pakisztánt 102 Külügyi Szemle
