Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Gazdik Gyula: Az izraeli pártrendszer fejlődésének főbb jellemzői
Az izraeli pártrendszer fejlődésének főbb jellemzői lú kivonulás, mind a munkapárti koalíciók időszakában történtek. A párt 1997. májusi kongresszusán elfogadott politikai platformjában elismerte a palesztinok önrendelkezési jogát, beleértve ebbe egy korlátozott szuverenitású palesztin állam kikiáltását. A program hangsúlyozta, hogy a párt továbbra is épít a cionista baloldal tradícióira, ugyanakkor pragmatikus alapállásából adódóan a bel- és külpolitikában hajlandó a kompromisszumra. Ez áll az arab-izraeli rendezési folyamat egészére, melynél a végső cél a régió országainak, így Izraelnek a biztonságát garantáló átfogó béke megkötése. Az általános biztonsági helyzet romlása, a palesztinokkal való Camp David II tárgyalások kudarca, a 2000 szeptemberében azt által Al-Aksza kirobbantott intifáda megkérdőjelezte a Munkapárt által támogatott oslói folyamatot.8 A csoportosulás meggyengülésében más tényezők, ha lehet, még nagyobb szerepet játszottak. Ezek közt lehet említeni a Hisztadrút hanyatlását, a korábbi kollektivista értékek társadalmi vonzerejének csökkenését, a komoly támogató bázist képező askenázi középosztály politikai befolyásának gyengülését s a vallási-etnikai identitás alapján álló politikai csoportosulások nagyfokú felértékelődését. A cionista baloldali csoportosulások sorában sajátos helyet foglal el az Életkedv (Merec) tömörülés, mely a baloldali Mápám, a Polgárjogi Mozgalom (Rác), s a Változás (Sinui) nevű liberális szerveződés koalíciójaként az 1988-as választások után jött létre. A Merec lista az 1992-es szavazáson figyelemre méltó teljesítménnyel megszerezte a mandátumok tíz százalékát. A négy évvel későbbi megmérettetésen két mandátumot vesztettek, amely a Mai visszaesésének tükrében nem volt rossz eredmény. Nem sokkal ezután a Mápám és a Rác elhatározta, hogy a Merec tömörülést politikai párttá alakítják át, ezért egy kisebb csoport kivételével a liberális platformot képviselő párt különvált baloldali partnereitől. Ennek ellenére a csoportosulásnak 1999-ben is sikerült megőriznie a pozícióit. A Merec programja a rendkívül rögös út ellenére az arab világgal való kiegyezést, az átfogó közel-keleti béke megteremtését a zsidó állam biztonsága szempontjából az egyik első számú prioritásnak tartja. Ezen belül is az oslói folyamat véghezvitelét, a palesztinokkal való történelmi megegyezést kulcskérdésnek tekinti, melynek része kell hogy legyen a palesztinok államalapítási jogának elismerése. A Merec több témában, így például a települések kérdésében radikálisabb álláspontot képvisel, mint a Munkapárt. Az egyetlen elfogadható megoldásnak nem azt tartja, hogy a kisebb településeket számolják fel, a nagyobbakat pedig csatolják Izraelhez, hanem a telepeseket ösztönözzék arra, hogy a zsidó állam jelenlegi területén telepedjenek le.9 A politikai palettán belül a baloldali mezőt a cionista pártok mellett az 1920-ban létrejött, anticionista platformot képviselő kommunisták alkotják. Az Izraeli Kommunista Párt (Máki), amely kezdettől részese volt a parlamenti életnek, a hatvanas évek derekán súlyos válságon ment keresztül, s két részre szakadt. Kormányzati támogatással a párt nevét továbbra is megtartó, majd az 1973-as választások előtt Mokedra változtató vezetők több kérdésben is azonosították magukat a hivatalos állásponttal. Azok, 2002. tavasz 9
