Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Csoma Mózes: A koreai enyhülés belső tényezői
Csorna Mózes politikatudományt és közgazdaságtant hallgatott. Tudatosan készítették fel az utódlásra: 1980-tól a Koreai Munkapárt KB Politikai Bizottságának, valamit a PB Katonai Bizottságának állandó tagja. A dél-koreai források szerint a titkosszolgálat vezetőjeként számos terrorakció értelmi szerzője volt. Az 1983-as ranguni merényletet (észak-koreai terroristák merényletet kíséreltek meg Csőn Tu Hvan dél-koreai elnök ellen, amelyben számos déli diplomata és tisztviselő vesztette életét), valamint 1987-ben a Korean Air 29- es járatának felrobbantását (115 utas tartózkodott a gépen) közvetlenül Kim Dzsong n nevéhez fűzték. A phenjani propagandakiadványok által előbb „dicsőséges pártcentrum"-ként majd „kedves vezető"- ként emlegetett ifjabb Kim a külvilág számára sokáig ismeretlen maradt. Egyes sajtóértesülések aranyifjúnak állították be, kiemelve állítólagos nőügyeit. A fokozatos hatalomátörökítés érdekében 1991 decemberétől a néphadsereg főparancsnoka, majd 1992 áprilisától a KNDK marsallja lett. 1993 áprilisától a KNDK Nemzetvédelmi Bizottságának elnöke. (A mai napig ebben a formában gyakorolja a hatalmat.) Kim Dzsong II személyéről bővebben lásd The True Story of Kim Jong II. The Institute for South-North Korea Studies, Seoul, 1993., valamint Jung Chang Hyun: Kyotheso pon Kim Jong II (Kim Dzsong II közelről nézve.) Gimmyoungsa, Seoul, 2000. (koreaiul). 13 Hwang Jang-yop: Na'nun yoksa’ui chinri'rul poassta. (Az igazi történelmet láttam.) Seoul, 1999.328. o. (koreaiul). 14 Forrás: The Submarine Intrusion Incident: North Korea's continuing provocation and the ROK's response. Published by The Ministry of National Defense, The Republic of Korea (1997). 15 A témáról bővebben lásd Rhee Sang Woo: North Korea is Not East Germany. In: Korea Focus, 1996. március-április, 123-125. o. 16 Forrás: Helmut Kohl: Németország egységét akartam. Zrínyi Kiadó, 1998. 22. o. 17 Forrás: Lakatos Ernő: Kitépett lapok egy naplóból. Leopárd Kiadó (1991) 24-25. o. 18 Forrás: Simons, Stefan: Er macht Bomben aus einem Zweig. In: Der Spiegel, 1986. 52. sz. 97-100. o. 19 Az észak-koreai vezetés többször jelezte, hogy nem hajlandó Kim Jung Szám elnökkel tárgyalni. A kategorikus elhatárolódást az váltotta ki, hogy a déli elnök nem nyilvánított részvétet Kim Ír Szén halálakor. 20 Forrás: a dél-koreai Országos Statisztikai Hivatal adatai 1997/IV. és 1998/1. negyedévére. Idézi: Bassa Zoltán: Dél-Korea: gazdasági válság és reformok 1997-1999. MTA Világgazdasági Kutató Intézet, 2000. január. 21 Kim De Dzsung (1925—) Dél-Korea történetének egyik legnagyobb formátumú politikusa. Mozgalmas életútja, kiegyensúlyozott programja, valamint nemzetközi tekintélye megfelelő alapot biztosított az 1997-es pénzügyi válság kapcsán esedékessé vált bel- és gazdaságpolitikai reformok elindításához, illetve a Korea-közi viszonyok javításához. A Koreai-félsziget egyik legelmaradottabb részén, Dél-Csolla tartományban született. Középiskolai tanulmányai befejeztével saját hajózási vállalkozást alapított. A koreai háború alatt az északi csapatok elfogták és bebörtönözték. A háború után bekapcsolódott a politikai életbe, és fellépett az ultrakonzervatív, szélsőségesen nacionalista és antikommunista Li Szin Man elnök (1945-1960) uralma ellen. A katonai hatalomátvételt követően is aktívan politizált, Mokphó város képviselőjeként tagja lett a nemzetgyűlésnek. 1971-ben az ellenzék jelöltjeként indult az elnökválasztáson, de a durva választási csalások következtében nem sikerült elérni Pák Csöng Hi tábornok-elnök (1961-1979) leváltását. 1972-ben Pák rendkívüli állapotot vezetett be: felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a nemzetgyűlést, és betiltott mindenfajta politikai tevékenységet. Az ellenzék vezérének tekintett Kim emigrációba vonult: az Egyesült Államokban és Japánban diktatúraellenes mozgalmat hozott létre. 1973-ban a szöuli titkosszolgálat (KCIA) ügynökei erőszakkal hazatoloncolták, és előbb házi őrizetbe helyezték, majd bebörtönözték. A dél-koreai ellenállás jelképévé vált Kim védelmében Észak-Koreában nagyarányú szolidaritási mozgalmat indítottak. (Nevét több szocialista brigád vette fel, sőt diktatúraellenes harcát egy propagandisztikus játékfilmben is bemutatták.) A nyolcvanas évek elején halálra ítélték, de a fokozódó nemzetközi nyomás hatására Csőn Tu Hvan elnök (1980-1987) kormányzata beleegyezett, hogy másodszor is emigrációba vonuljon. 1985-ben hazatért, és fokozatosan helyreállították politikai jogait. 1987-ben indult az elnökválasztáson, de az ellenzék megosztottsága miatt nem járt sikerrel. Ro Te Vu „nyugalmazott tábornok" elnökségét (1988-1992) követően ismét indult az elnöki székért, azonban a régi elit hatalomátmentő akciója következtében Kim Jung Szám (1992-1997) nyerte a választást. Kim De Dzsung a félsziget megosztottságával kapcsolatban is ellenzékben volt az elmúlt évtizedek szöu118 Külügyi Szemle
