Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? Meg kell még válaszolnunk azt a kérdést, hogy e széles látószögű paradigmák közül melyik világít rá leginkább a jelenkori nemzetközi kapcsolatok sajátosságaira, melyiket célszerű figyelembe vennünk a jelenkori tendenciák értékelésénél. A realizmus biztosítja a legmeggyőzőbb keretet a nemzetközi kapcsolatok megértéséhez. Az államok továbbra is szoros figyelmet fordítanak a hatalmi egyensúlyra, és aggodalommal tölti el őket a súlyos konfliktusok lehetősége. A liberalizmus rávilágít azokra a hatalmas gazdasági erőkre, melyekkel az államoknak és a társadalmaknak versenyezniük kell, és segít megérteni, miért különböznek az államok alapvető preferenciáikat illetően. A kritikai irányzat és a posztmodemisták szerint azonban mind a realizmus, mind a liberalizmus előszeretettel foglalkozik az anarchia problematikájával, a realisták a biztonságpolitikai, a liberálisok pedig a gazdasági együttműködés kérdéseit helyezik középpontba. Mindkét megközelítésmód a konfliktusok és az együttműködés kérdéseit elemzi egy önsegélyen alapuló környezetben, és előfeltételezi, hogy a nemzetállamok értékmaximalizálásra törekednek. Mindkettő elfogadja az uralkodó helyzetértékelést, és mindkettő a nemzetközi kapcsolatok privilegizált, a status cjuón alapuló koncepcióit alkalmazza. A konstruktivista teóriák annak elemzésére a legalkalmasabbak, hogy az identitások és az érdekek hogyan változnak meg idővel, ezáltal finom elmozdulásokat idézve elő az államok viselkedésében, és esetenként nagy horderejű, ám egyáltalán nem váratlan változásokat okozva a nemzetközi rendszerben. Igenis nagyon lényeges, ha a politikai identitás Európában a nemzetállami szintről a régiók - vagy szélesebb értelemben az európai identitás - felé mozdul el. A „fragmegratív" világkép a változó nemzetközi szereplőkkel megvalósuló problémamegoldás térnyerését hangsúlyozza. Az elemzett paradigmák központi tételei az információs korszak diplomáciájának is meghatározó vonásai lesznek. A hidegháború utáni korszak diplomáciáját a folytonosság és a változás elemeinek együttes jelenléte jellemzi majd, a megalapozott politikai helyzetértékeléseknek tükrözniük kell a világ állam- és nem államközpontú alrendszereiben zajló folyamatok változásait is. Az információs korszak diplomáciája: folytonosság és változás A jelenkori nemzetközi rendszer, amelynek keretei között a diplomáciai tevékenység megvalósul, már mintegy 25 éve formálódik* és három, egymáshoz kapcsolódó és folytatódó forradalom komplex eredményeként jön létre. Az első forradalom a katonai-politikai rendszer dinamikájában következett be: megszűnt a kétpólusú világrend, a jelek szerint a világ visszatér a laza többközpontú hatalmi egyensúlyi rendszerhez.53 A második változást a gazdaságban zajló forradalom váltotta ki, melyet a liberalizálás, a piacosítás, a magánosítás és a globalizáció ösztönzött. Ez a forradalom hozta létre az információk és az 2002. tavasz 89
