Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Audrey Kurth Cronin: A szuverenitás átértékelése: a terrorizmus korának amerikai stratégiája
A szuverenitás átértékelése: a terrorizmus korának amerikai stratégiája amerikai technológiai megközelítés sem járható út, mivel a terrorizmus inkább a politikai és ideológiai mozgalmakkal mutat korrelációt, mintsem a technikai fejlődéssel, így a magas technológiai színvonalat képviselő katonai hadjáratok sem érhetnek el önmagukban sikert. Például Afganisztánban a tálib kormány megdöntése, bár szükséges lépés volt, önmagában még nem jelenti a terrorizmus elleni harc megnyerését. Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek nélkülözhetetlenül fontos feladata a humanitárius helyzet javítása és a gazdasági segítségnyújtás, ahhoz, hogy politikai és kulturális szinten is győzelmet tudjanak aratni. A terroristák hatalmukat ugyanis csak a velük szimpatizáló tömegek politikai támogatása mellett tudják megőrizni. Az al- Káida például csak akkor tud ártani az Egyesült Államoknak, ha üzenetei a támogatók széles rétegeiben visszhangra találnak. Másfelől, a szokásos problémamegoldó, türelmetlen mentalitás helyett célravezetőbb a türelmes, kiváró taktika, valamint annak megértése, hogy a terrorizmus nem háború, amelyet meg kell nyerni, hanem probléma, amelyet kezelni és korlátozni kell. További fontos feladat a helyi és a szövetségi erőkkel való hosszú távú együttműködés, az aktívabb diplomáciai tevékenység, amely magában foglalja a politikailag instabil térségek, mint pl. Közép-Ázsia megnövelt támogatását, a szövetségesek titkosszolgálataival való jobb kapcsolatok, kis létszámú terrorizmusellenes elit alakulatok létrehozását, célzott gazdasági segítséget és új oktatási programokat. Mindezek végső soron a terrorizmusnak kedvező környezet hatástalanítását jelentik. A terrorizmus elleni harcban a hatalmi politika hagyományos eszközei már nem játszanak akkora szerepet, mint a múltban. Az országok közötti fő szervező erőt már nem a háború, hanem az ideológia jelenti; az országok koalíciókba lépnek egymással, hogy megküzdjenek napjaink legnagyobb, államon kívüli fenyegetésével. Újfajta kapcsolat- rendszer van kialakulóban volt ellenségek között, például Oroszország és az Egyesült Államok, valamint Kína és az Egyesült Államok között, amelynek központi eleme nem a katonai hatalom, hanem magának az államok rendszerének stabilitása és biztonsága az új fenyegetéssel szemben. így a terrorizmus elleni harcban az egyes országok szuverenitásának hangsúlyozása helyett az alapvető közös értékek kapnak nagyobb figyelmet. Füsti Molnár Zsuzsa 2002. tél 207
