Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság ? Ellentétben a realizmus és a liberalizmus elveivel, amelyek középpontjában az áll, hogy mely szereplők és mely akcióik relevánsak, az összeszűkült tér és idő korában a „fragmegratív" világkép arra mutat rá, hogy a szereplők, az ügyek és a problémák fontossága hogyan módosul a változó feltételek között, és ily módon bepillantás enged az események fejlődésébe. A fragmentáció dinamikájának mélyén a technológiai innovációk húzódnak meg, míg a dinamika három kauzális áramlás mentén érvényesül. Rosenau modelljének lényegét az alábbiakban foglaljuk össze röviden. Az ábrán rávilágít arra az előfeltevésre, amely szerint a transzformáció dinamikáinak alapját a technológiai innovációk alkotják. Ezek a dinamikák hipotetikusan három oksági áramlás mentén érvényesülnek: az (A)-val jelzett áramlás a globalizáció és a centralizáció dinamikáit jelképezi, amelyeket az innovatív technológiák mozdítanak elő; a (C)-vel jelzett kauzális áramlás kibontakozása akkor következik be, amikor a technológiák dinamizálják a lokalizáló és a decentralizáló folyamatokat; a (B)-vel jelzett középső áramlás azokat a lényegében semleges dinamikákat szemlélteti, amelyek szituációtól függően fokozzák a másik kettő áramlását. A (B) áramlás a tulajdonképpeni turbulenciamodell, amelynek komponenseit a két irányba mutató, kauzális következményeket sugalló nyilak kötik össze az (A) és (C) áramlás megfelelő komponenseivel. Az ábrán nyomon követhetjük a fragmentációt fenntartó, szaggatott vonalakkal jelölt visszacsatolási folyamatokat is. Ezek azt jelzik, hogy egyik áramlás sem független a másik kettőtől, és hogy a három áramlás interakcióját gyorsaság és egyidejűség50 jellemzi. Rosenau különösen hangsúlyozza, hogy a modell elemeinek összekapcsolódása semmiféleképpen nem jelent technológiai determinizmust, azonban megkönnyíti azoknak az alternatíváknak és döntési lehetőségeknek a rendszerezését, amelyek révén az emberek az új technológiákra reagálnak. Az IKT és a közlekedés forradalma nélkül a jelenkori változások dinamikája nem bontakozna ki, ez azonban azért nem jelenti a determinizmus egyik formáját, mert az új technológiák nem egyetlenegy irányba röpítik az emberiséget, hanem számtalan kauzális áramlást támogatnak, de végül is a személyek és a közösségek dinamikája határozza meg, hogy egy adott helyzetben vagy régióban melyik áramlást követik majd. A széles körű közös értékekkel bíró csoportok és közösségek nagy valószínűséggel a globalizáló dinamikát követik, míg az etnikai, vallási vagy nyelvi vonalak mentén mélyen megosztott közösségek nagy valószínűséggel a lokalizáló útvonal mentén haladnak. A globalizáló és a lokalizáló dinamikák azonban mindenképpen szoros kapcsolatban állnak egymással. Amint Kiss J. László megállapítja: „...a telekommunikáció, az elektronikus pénzügyek stb. bármennyire megnövelik a globális tereket, mégis a kialakuló „szupraterritorialitás" kölcsönhatásban marad azokkal a territoriális terekkel, melyekben a lokalitásnak, a távolságnak és a határoknak még mindig jelentősége van".51 A nemzetközi kapcsolatok helyébe a „poszt-internacionalista" kapcsolatok lépnek, amelyeket az integráció és fragmentáció, a centralizáció és decentralizáció dinamikájának egyidejűsége jellemez. 2002. tavasz 87
