Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? ti. A konstruktivizmus egy másik áramlata a területi állam jövőjét állítja a figyelem középpontjába, és arra a következtetésre jut, hogy a transznacionális kommunikáció és a közös polgári értékek aláaknázzák a tradicionális nemzeti lojalitásokat, és a politikai társulások radikálisan új formáit hozzák létre. Egy harmadik áramlata a normák szerepét elemzi, és azzal érvel, hogy a nemzetközi jog és más normatív elvek erodálták a szuverenitás korábbi fogalmait, és módosították azokat a legitim célokat, amelyek érdekében az állam hatalma felhasználható. A konstruktivizmus mindegyik áramlata egybehangzóan állítja, hogy a diskurzus képes formálni a politikai szereplők önmeghatározását és érdekeit, következésképpen a magatartásukat is. A „fragmegratív" világkép A fragmegratív világkép paradigmája mélyebb bepillantást enged az információs kor globális politikájába, mint akár a realizmus, akár a liberalizmus elvei, melyek elsősorban azt határozzák meg, hogy kik a főszereplők és hogyan érvényesítik hatalmukat a nemzetközi rendszerben. Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy Rosenau koncepciója elágazási alternatívákat, azaz politikai döntéshozatali pontokat kínál, amelyek módot adnak a teoretikusoknak és politikusoknak arra, hogy előre feltérképezzék azokat az útvonalakat, melyeket az akciók és a rendszerek követnek majd a korábbi fejlemények és döntések okozataként.49 Ez a világkép nem tulajdonít közös célokat a szereplőknek, a szétesés (fragmentáció) és az integráció közötti feszültségek szolgálnak alapul a valószínű következmények körének leszűkítéséhez, számos kimenetel bekövetkezésének kizárásához, attól függően, hogy melyik feszültséghalmaz kerül túlsúlyba a globalizá- ciós és a lokalizációs dinamikák interakciója nyomán. 2002. tavasz 85