Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Gazdag Levente: Heiner Timmermann (szerk.): Eine Verfassung für die Europäische Union
Könyvekről ni, amire az elmúlt kb. 50 évben nem került sor - kizárólag az olasz alkotmánybíróság gyakorlata alapján érvényesül ez az általános uniós alapelv. Az olaszok alapvető bizalma és optimizmusa nyilvánult meg az unió iránt abban a népszavazásban is, amelynek eredményeképpen Olaszország kinyilvánította, hogy az EP-t hatékony jogosítványokkal kellene felruházni, egy föderális unió politikai megalapozása céljából. Olyan intenzitású alkotmányos viták azonban, mint amelyek az unió több tagjánál zajlanak, Olaszországban nem folynak. Emilio Mikunda-Franco a spanyol helyzet különlegességét onnan eredezteti, hogy Spanyolországban 1975, azaz Franco halála után alkotmányozási folyamat vette kezdetét, amely az alkotmány 1978-as elfogadása után mintegy „átfordult" egy európai alkotmány vitájába. Emiatt a spanyolok gyakorlatilag már mindenről vitatkoztak, amiről lehet, egy kérdést azonban nem tudnak megunni, ez pedig az emberi jogok problémája. Ennek elsősorban az az oka, hogy Spanyolország Afrika és Latin-Amerika felé egyfajta hidat képez, ami miatt az illegális bevándorlás mértéke már-már elviselhetetlen. Emiatt a spanyol alkotmányos vitában az emberi jogok kérdése első helyen áll, de nagy számban hallhatók a demokráciadeficitet ostorozó, ill. az EP jogainak erősítését hangoztató vélemények is. A jövőbeni alkotmányt alapvetően meghatározó centrális vagy föderális modellek közül a spanyolok inkább a föderálisát preferálják. Bizonyos, hogy a spanyolok lelkesedtek az európai ügyért, de lassanként ezt egy kiábrándultságérzés váltotta fel, amit a szerző szerint egy valódi garanciákat tartalmazó emberi jogi chartával lehetne új lelkesedéssé formálni. Lényeges, hogy amíg az aktuális nagy kérdéseket az EU nem oldja meg - mint pl. az illegális bevándorlás, a keleti bővítés, közös büntetőjog, adatvédelem -, addig az alkotmány körüli vita stagnálni fog. Konstantinos Gogos összegezte a görög álláspontokat. Értékelése szerint arra a kérdésre, hogy van-e már az uniónak alkotmánya, a görög szakirodalom nemleges választ ad, bár hozzáteszi, hogy a szerződések hasonlítanak az alkotmányok rendelkezéseire. A jövőbeni uniós alkotmány a szokásos elemeket tartalmazná - demokráciadeficit megszüntetése, kormányzás és ellenőrzés szétválasztása, a parlamenti többség és a végrehajtás közötti összefüggés megteremtése, transzparencia, nyilvánosság, EP jogainak erősítése, tanács és bizottság egységes végrehajtó apparátussá képzése, alapjogi katalógus. Kis államként Görögországban is nagy hangsúlyt fektetnek az érdekérvényesítési képességre, kiemelve, hogy nem lehet csak a lakosság méretét alapul venni a reprezentációs képviseleteknél. Összességében integrációpárti államról van szó, ahol mindazonáltal tartanak attól, hogy az új keretek között nehezebb lesz a sajátos görög érdekek védelme. Bár nem minden tagállam szerepel a kötetben, így nem teljes az uniós áttekintés, annyi azonban látható, hogy az alapprobléma azonosítását illetően messzemenő egyetértés mutatkozik az alkotmányos vitában: nem valami áttörő, teljesen új dokumentumról inak a szerzők. A második világháború óta folyó föderalizmus-funkcionalizmus vita terméketlensége óvatosságra int a steril, s elméletileg „tiszta" képletekkel 184 Külügyi Szemle
