Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Gazdag Levente: Heiner Timmermann (szerk.): Eine Verfassung für die Europäische Union
Könyvekről A kötet második, leginkább terjedelmes fejezete a tagállamokban az alkotmányozásról folytatott vitákról kíván képet adni. Ebben a metszetben a kötet tanulmányai hű képet adnak az EU egyes tagállamainak történelmileg és politikailag determinált, rendkívül összetett érdekrendszeréről az integráció egészét illetően. A nagy tagállamok kimondva és kimondatlanul is saját megoldásaikat szeretnék viszontlátni az EU leendő jogi szerkezetében, legyenek akár a „puha" (Nagy Britannia), akár a klasszikus alkotmányfelfogás (Franciaország, Németország) hívei. A francia Francoise Manfrass-Sirjac- ques véleménye szerint az EU esetében kilátástalan a klasszikus alkotmányjogi felfogás érvényesítése (földrajzi határok folytonos változása, az Európai Unió nem állam, az al- kotmányozó hatalom mibenlétének kérdésessége, stb.). De nem is ez a lényeges - vonja meg konklúzióját a francia szerző, hanem az EU hatékonyságának növelése, vagyis nem a formális alkotmány léte, hanem az uniós mechanizmusok kielégítő működése. Az írott alkotmányokkal szemben gyanakvó britek az EU alkotmányáról folyó vitát - egy szűk szakmai elit kivételével - nem értik és nem is érdeklődnek iránta. Ami érdeklődést vált ki - fogalmaz John Parry - az a britek unión belüli szerepének meghatározása. A pragmatizmus okán tehát nem véletlen, hogy mindig az aktuális, megteendő lépés uralja a vitákat. Az elmúlt évek slágertémája ily módon az euró bevezetésének az ügye lett. A németek esetében sokkal közvetlenebb a kapcsolat az unió jövőjét felvázoló alkotmány és a német politikai erők stratégiai koncepciói között. Jürgen Bröhmer a németországi helyzet elemzését azzal kezdi, hogy a német politikai és tudományos életet évek óta foglalkoztatja az EU alkotmányosságának kérdése. A CDU már 1999-ben kiadott egy nyilatkozatot, amely egy „európai alkotmányszerződés" megalkotását szorgalmazza. Ebben a szerződésben helyet kapna egy alapjogi rész, egy intézményeket érintő rész és a kompetenciák elhatárolása. Az EP és a tanács egy kétkamarás parlamentté alakulnának. Hasonló elképzelést szorgalmaz a CSU is. Joschka Fischer a nevezetessé vált „Humboldt-beszédében" szintén alkotmányszerződést említ, amely azonban nem jelentheti a nemzetállamok feloldódását egy szövetségi államban. Fischer szerint „parlamentarizálódásra" van szükség, ami egy kétkamarás törvényhozói hatalom létrejöttét igényű. Johannes Rau államelnök az EP előtt „nemzetállamok föderációjáról" beszélt, hangsúlyozva, hogy egy európai alkotmány alkalmas lehet az „Európa Állam" létrejöttének megakadályozására ill. a decentralizált működés biztosítására. Ez az alkotmány tartalmazná az alapjogi katalógust, a kompetenciák elhatárolását és az intézményi rendszert. A kormányzó SPD javaslata az európai alkotmányról csak mellékesen szól, de jelentős intézményi reformokat sürget. A döntéshozatal átláthatósága érdekében szükséges az EP jogainak szélesítése, a bizottság végrehajtó funkciójának erősítése és az, hogy a tanács az EP felső kamarájává alakuljon. A Bundestag elemzése szerint a mai helyzet a hagyományos értelemben vett alkotmányozásra nem alkalmas. Bröhmer a továbbiakban a vita alkotmányelméleti szempontjait veszi górcső alá. Alaptétele, hogy alkotmánya államoknak van. Az is nyilvánvaló, hogy az EU nem ál182 Külügyi Szemle
