Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Erdei Annamária: Henry A. Kissinger: Diplomácia; Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései; Walter Isaacson: Kissinger - életrajz
Kissinger-életrajz, diplomácia és az amerikai külpolitika az általa követett út járhatatlan; a második a kommunizmus megdöntésére kívánt keresztes hadjáratot indítani, a harmadik pedig azt próbálta elérni, hogy a Szovjetunió normális nemzetállam módjára saját nemzeti érdekeivel törődjön, és ezt a kifárasztás módszerével kívánta elérni. A hidegháború végén az első két csoport hívei úgy gondolják, hogy a nemzetközi viszonyok stabilitása csupán a belső viszonyok stabilitásán múlik. így „nem komoly hatalomként kezelték [Oroszországot], hanem mint belső reformokról szóló, időnként leereszkedő jelentések tárgyát". „Ez a belső helyzet lehetővé tette az orosz nacionalisták és a kommunisták számára, hogy kijelentsék, az egész rendszer (a Jelcin-korszak feketegazdasággal, bűnözéssel és spekulációval fertőzött állami kapitalizmusa - E. A.) a Nyugat által fedezett csalás volt, és mindezt azért követték, el, nehogy Oroszország megerősödjön."157 Oroszország számára a biztonság kulcsa az országot körülvevő „közel külföld", ütközőzóna. Kissmger szerint az atlanti országok számára a fő kérdés az, hogy rá lehet-e venni Oroszországot arra, hogy a biztonság hagyományos definícióját megváltoztassák? A Nyugatnak (értsd: NATO) vigyáznia kell, mondja, nehogy egyesített katonai erejét az orosz határ közelében állomásoztassa. Kissinger szerint éreztetni kell Oroszországgal, hogy nagyhatalom, részt vesz a nemzetközi döntésekben. Kissinger szkeptikus Oroszország NATO-tagságával kapcsolatban,158 mert ez a NATO-t mini-ENSZ-tí- pusú biztonsági szervezetté változtatná illetve a nyugati ipari demokráciák Kína-elle- nes szövetségévé. Ha Oroszország az unió része lenne, az „forradalmat" vált(hat)ana ki az euroatlanti kapcsolatokban. A megoldás Kissinger szerint (nem meglepő módon) ismét a múlt századi négyes szövetség modernizált változata lehetne; akkor a vesztes Franciaországot integrálták Európába oly módon, hogy az „Európai Koncert" tagjaként részt vett a döntésekben; most pedig Oroszországot kell integrálni úgy, hogy közben a NATO védelmi szövetség jellege is megmarad. Kissinger szerint az atlanti együttműködésbe életet kell vinni; erre eszközként a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Övezet (Trans-Atlantic Free Trade Area, TAFTA) megerősítését ajánlja.159 Latin-Amerika a Demokráciák világa 11. fejezetcím alatt szerepel a kötetben, ám a fejezetet azzal kezdi, hogy tulajdonképpen nem lehet a szó szoros értelmében vett demokráciákról beszélni, csak annyiban, hogy a vitákat tárgyalásos úton rendezik, és megvannak a demokratikus jogállam intézményei. A legnagyobb kihívásként a populiz- must, a nacionalizmust, a kábítószer-termelést és -kereskedelmet és az ezzel kapcsolatos korrupciót említi. A szociális állam hiánya, az igazságszolgáltatás korruptsága, a tulajdonjogok bizonytalansága, a „kétlépcsős gazdaság" kialakulása vezethet a nacionalizmus és a populizmus népszerűségéhez. A kábítószer-termelésből profitáló kolumbiai gerillák visszaszorítása Kissinger meglátása szerint nem katonai probléma, a fent említett problémák megoldása nélkül hasztalan pénzkidobás az Egyesült Államok részéről a kolumbiai kormány katonai támogatása. Kissinger szerint megoldást jelentene a problémákra a Free Trade Area for the Americas (FTAA, Amerika-közi Szabadkeres2002. tél 163
