Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Erdei Annamária: Henry A. Kissinger: Diplomácia; Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései; Walter Isaacson: Kissinger - életrajz
Könyvekről lódott a diplomáciájával", „...szövetségeket kovácsolt és konspirációs kötelékeket hozott létre az ellentétek manipulálásával."77 Kissinger igazából a Nixon látogatását előkészítő titkos kínai útját (amit utólag persze nyilvánosságra hoztak) követően lett „szupersztár". Magát az utat és előkészítését is igen részletesen leírja az életrajzíró.78 Nixon ezzel kapcsolatos féltékenységére külön hangsúlyt helyez Isaacson. Nixon az 1972-es választások előtt úgy döntött, hogy a titkos és eredményesen haladó párizsi tárgyalások tényét is nyilvánosságra hozza. Kissinger - Isaacson szerint - minden regionális háborút a hidegháború szemüvegén keresztül nézett. így az 1971-es pakisztáni-indiai háború megoldásának is a Moszkvára gyakorolt nyomást tartotta.79 Az 1971-es pakisztáni-indiai viszályban az Egyesült Államok Isaacson szerint „azt az oldalt támogatta, amely a polgárháborúban rossz oldalon állt: a nyugat-pakisztáni rezsim brutálisan elnyomta azt a demokratikus mozgalmat, amely megnyerte a szabad választásokat, és eközben több százezer embert mészárolt le". Emiatt „elterjedt az a nézet, hogy Kissinger külpolitikája érzéketlen az emberi jogok iránt".80 Az indiai-pakisztáni viszályban Kissinger egyértelműen Pakisztánt támogatta, Indira Gandhit lenézte, és ragaszkodott a szovjetekre gyakorolt nyomáshoz, amellyel kapcsolatban hibát hibára halmozott. Emiatt és hisztériái miatt Ni- xonnak elege lett Kissingerből, és 1971 decemberében lemondatását fontolgatta. Ebből azonban nem lett semmi, mert addig odázta a döntést, amíg 1972 lett, a választás éve. Újra választási esélyeit nem akarta csökkenteni egy ilyen bejelentéssel.81 1972 áprilisában Kissinger Moszkvába utazott abból a célból, hogy előkészítse Nixon közelgő moszkvai látogatását. Erről az útról sem (mint ahogy az előzőekről sem) értesítették Rogers külügyminisztert. A moszkvai amerikai nagykövetnek szintén sejtelme sem volt a látogatásról. A Nixon-Brezsnyev csúcstalálkozót veszélybe sodorta a hai- phongi kikötő elaknásítása (1972. május), ám Kissinger szokásos „összekapcsolásos" technikájával bekapcsolta a német kérdést is a tárgyalásba, megcsillantva Brezsnyev előtt azt a lehetőséget, hogy amennyiben hajlandó szemet hunyni efelett a provokációszámba menő amerikai lépés felett, a Bundestag megszavazza a Berlin kérdését rendező egyezményt. Kissinger a SALT-tárgyalások folyamán mellőzte az amerikai szakértők jelenlétét, ami egyrészt sértődöttséget eredményezett a körükben, másrészt egy kijátszható megállapodás lett a dolog vége. 1972 májusában végül létrejött a Nixon-Brezsnyev csúcstalálkozó, ami mindent összevéve mindkét fél részére eredményesen zárult; dokumentumot írtak alá a szovjet-amerikai kapcsolatok alapelveiről (amelyet azután egyik fél sem tartott be...), megállapodtak arról, hogy a Szovjetunió hamarosan megkapja a legnagyobb kedvezmény elvén alapuló kereskedelmi státust, rendezték a második világháborús kölcsönbérleti szerződés ügyét, és megállapodtak a később nagy port felvert gabonaszállításokról is. A találkozó középpontjában természetesen a leszerelési tárgyalások álltak, ezen belül is a ballisztikus rakétaelhárító-rendszereket (ABM) korlátozó egyezmény és a támadó rakéták előállítását öt évre befagyasztó ideiglenes megállapo148 Külügyi Szemle