Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? Folyamatok A „régi" diplomácia bilaterális alapokon, titkos jelleggel szerveződött, megkülönböztetett szabályok és eljárások jellemezték. A „modern" diplomácia rendszerében a nemzetközi szereplők - az államok - változó érdekei és az érintett nem állami szereplők növekvő száma rányomta bélyegét a diplomáciára mint kommunikációs és tárgyalási folyamatra, amely komplex tevékenységgé vált a nem állami szereplők részvétele következtében. Bár az államok közötti kétoldalú tárgyalások szerepe továbbra is változatlan, a kormányközi szervezetek - például az ENSZ - égisze alatt, valamint a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) körével folytatott multilaterális tárgyalások jelentősége folyamatosan növekedett.19 A napirenden szereplő kérdések A „régi" diplomácia napirendjén szereplő kérdéseket a viszonylag fejletlen államközi kapcsolatok és a politikai vezetők érdeklődési köre határozta meg. Évszázadokon keresztül a külpolitika az uralkodók és tanácsadóik kizárólagos hatáskörébe tartozott, ezért nem meglepő, hogy a háborúval, a békével és a szuverenitással kapcsolatos döntéseket, a napirenden szereplő kérdéseket a kabinetpolitika és a személyes diplomácia határozta meg, a nemzetközi változásokat a kormányok kicsinyes érdekei és diplomatáik ügyessége szabályozta.20 Ebben a rendkívül perszonális rendszerben a diplomatákat lényegében abból a célból küldték külföldre uralkodóik, hogy más országok államfőit a saját maguk álláspontjáról meggyőzzék. Legfejlettebb formáját és legnagyobb hatékonyságát a régi diplomácia a XIX. századi Európában érte el a nemzetközi kapcsolatok rendezésének eszközeként. Sikeréhez hozzájárult, hogy: csak öt-hat nagyhatalom vett részt a rendszerben, amelyek képesek voltak harmonikusan együttműködni egymással az „európai koncert" keretei között21; az államoknak érdekük fűződött a nemzetközi rendszer működésének fenntartásához, az ideológia nem osztotta meg őket, érdekeik a közös európai kultúrán alapultak (amelybe a mindenki által elfogadott francia nyelv mint a diplomáciai kommunikáció szaknyelve is beletartozott). A modern diplomácia napirendjén az államközi kapcsolatokban egyre inkább a szű- kebb körű, viszonylag technikai jellegű gazdasági, tudományos, társadalmi és jóléti kérdések kerültek előtérbe. A külpolitikai elemzésben a „kispolitika" (low politics) fogalmát használják olyan ügyek, problémák megjelölésére, melyek nincsenek közvetlen összefüggésben az állam nemzetbiztonsági érdekeivel. Ezeket az ügyeket a külügyi apparátusok a szabványos működési és igazgatási eljárásaik alkalmazásával oldják meg. Azt, hogy mely problémák tartoznak a „kispolitika" kategóriájába, mindig a politikai döntéshozók helyzetértékelése dönti el. A „nagypolitika" (high politics) fogalmába ezzel szemben a legkritikusabb, más államok által gyakran vitatott, az államérdekeket súlyosan érintő biztonságpolitikai kérdések - az állam fennmaradása, a háború és béke kérdései, a hosszú távú stratégiai célok - tartoznak. A válsághelyzetek automatikusan a nagy2002. tavasz 79
