Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Soutou,Georges-Henri: Az ötvenéves háború. A kelet-nyugati kapcsolatok (1943-1990)
A hidegháború története - G.-H. Soutou: Az ötvenéves háború tekintetében nem egységes a szakirodalom álláspontja. A Walter Lippman újságíró által a két nagyhatalom közötti feszültség leírására 1947-ben kitalált „The Cold War" fogalom Soutou megítélése szerint nem adja vissza igazán a korszak jellegét, hiszen Európán kívül a két nagyhatalmi szövetségi rendszer között valóságos „fonó" háború zajlott. Kiemeli azt, hogy a hidegháború fogalma túlzottan Európa-centrikus gondolkodást tükröz, hiszen Európán kívül valódi konfliktusok robbantak ki. Ráadásul Európa keleti felén voltak „forró" konfliktusok is ; 1953-ban Kelel-Németországban, 1956-ban Magyarországon, 1968-ban Csehszlovákiában. A francia professzor a hidegháború fogalmát a közvélekedéstől eltérően nem szűkíti le a szovjet-amerikai vetélkedésre, hanem azt olyan globális ideológiai, politikai, geopolitikai, katonai konfliktusnak tartja, amelynek következményei a kultúra, a gazdaság és a tudományok területén is megfigyelhetők. A könyv címének megfogalmazásával Soutou megfelelő hangsúlyt akar adni azon véleményének, hogy a vizsgált korszak lényegének a kelet-nyugati konfliktust tartja, miközben az „ötven év" egyértelmű utalás az európai történelemben ugyancsak meghatározó fordulópontot jelentő és történelmi változásokat hozó száz- és harmincéves háborúkra. Soutou szerint az ötven évet magában foglaló korszak elmúltával - a felvilágosodástól a kommunizmus bukásáig tartó történelmi korszak végén - megteremtődhet egy páneurópai biztonsági rendszer. Tartalmi szempontból nézve a több mint hétszáz oldalas munka összesen húsz fejezetre oszlik. A bevezető tanulmány nagyon rövid, összesen tízoldalas. Ezért a recenzens úgy érzi, a professzor nem is akarja befolyásolni olvasóit, mintegy rájuk bízván azt, hogy a hidegháború értelmezésében felvetett észrevételeit továbbgondolják, és megfogalmazzák a saját elképzelésüket. Ehhez a mintegy ötven év tényszerűen és igényes francia irodalmi nyelven összefoglalt története rendkívül hasznos segítséget ad. Igazából nem is lehet egy ültő helyben elolvasni a könyvet, mivel tényanyagában (mint minden szintézisre törekvő munka) ez is nagyon gazdag. A fejezetek (és a gondolatébresztő fejezetcímek) kiindulási pontot adnak a hidegháború egyes korszakainak mélyebb megismeréséhez, ebből a szempontból tehát ezt a könyvet alapmunkaként értékelhetjük. Az egyes fejezeteket a Soutou általi szakaszolást követve mutatjuk be. Az 1941-1947 közötti korszakkal foglalkozó első négy fejezetben a professzor lényegében a hidegháború gyökereit, a történeti előzményeket, a szövetségesek (amerikai, brit, szovjet) céljait, az azok között meglévő ellentéteket, a lehetséges együttműködésüket és azok következményeit elemzi. A kelet-nyugati rivalizálás kezdeteként az 1943. szeptember 8-án megkötött olasz fegyverszünetet tartja, amely precedensértékű volt. Ebben a négy részben az eseményeket kronológiai sorrendjükben mutatja be, és külön foglalkozik az ideológiai ellentétekkel, utalván arra, hogy ezeknek a gyökerei még 1917-re nyúlnak vissza. Külön részfejezet tárgyát képezik 211 2002. ősz
