Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Vetter, Reinhold: Bosznia-Hercegovina - protektorátusból partnerállam?
R. Vetter: Bosznia-Hercegovina - protektorátusból partnerállam? lom jogi öntudatának fejlődését. A közös állami lét egyik legsúlyosabb problémája az előbb említettek mellett a közös hadsereg hiánya: mind a mai napig nem sikerült a Bosznia-hercegovinai Hadsereget, a Boszniai Szerb Hadsereget és a Horvát Védelmi Tanácsot beilleszteni egy közös védelmi struktúrába. A parlamentben képviselettel bíró politikai erők közt a háború óta eltelt hét év alatt a nacionalista pártok befolyása csökkenni látszik, szerencsére. A 2000-es parlamenti választásokon a leginkább multietnikus felfogást képviselő szociáldemokraták megszerezték a relatív többséget a bosnyák-horvát és az összboszniai parlamentben. A Boszniai Szerb Köztársaságban ezzel szemben továbbra is nacionalista a Szerb Demokratikus Párt a legnagyobb politikai tömörülés. Az elüldözöttek hazatérésének kérdése szintén vegyes képet mutat. A több mint kétmillió menekültből közel 750 ezer tért eddig vissza otthonába, a hazatelepülök 80 százaléka azonban a bosnyák-horvát ellenőrzési! területekre esik, és csupán 20 százaléka a Szerb Köztársaságra. A szerb tagállam hatóságai általában még mindig megpróbálják lebeszélni a szerb nemzetiségű lakosságot arról, hogy visszatérjen a bosnyák-horvát területekre, ugyanakkor a helyi szerb közigazgatás vezetői minden módon akadályozni próbálják a korábbi muszlim lakosság visszatérését, például Kelet-Boszniában. Alapvető jelentőségű a főmegbízott 1999 szeptemberében kiadott rendelete, mely minden menekült számára megteremti a jogalapot a háború előtt birtokolt ingatlanok visszaigénylésére és valamilyen határidőn belüli visszaszerzésére. Az persze kérdéses, hogy ez maradéktalanul végrehajtható lesz-e valaha is. Az új rend megszilárdulásának másik nagyon fontos feltétele lenne a fő háborús bűnösök, mindenekelőtt Mladic és Karadzic kézre kerítése, és bíróság elé állítása. Egyedül a Boszniai Szerb Köztársaság területén legalább húsz, háborús bűnökkel gyanúsított személy bujkál. Az ország gazdasági önállósodása mindenképpen fejlődést mutat a daytoni béke- szerződés óta. A háború befejezését követő időszakban Bosznia szinte teljesen a nyugati segélyekre volt utalva, mára viszont ezek alig teszik ki a nemzeti össztermék hat százalékát. A kép itt sem egyértelmű. Miközben a kis- és közepes vállalatok privatizációja befejezettnek tekinthető, a 138 „stratégiai" nagyvállalat még nem talált vevőre. A pénzügyi rendszer sikerei közé tartozik a működőképes jegybank és a stabil közös fizetőeszköz (Konvertibilna Marka) megteremtése. A kereskedelmi bankhálózat, a nyugdíjrendszer és a munkajog reformja azonban még hátravan. A korrupció és a magas munkanélküliség továbbra is súlyos gondot jelentenek. A gazdasági átalakulás egyik legfőbb kerékkötője az, hogy a lakosságnak nincs saját tapasztalata arról, hogyan működik eg)' modern piacgazdaság. A titói diktatúrát nem sokkal később a háború követte, vagyis nem tudnak saját történelmükben ennek megfelelő előképet találni, ráadásul a korábbi történelmi viszontagságok arra kényszerítették az itteni lakosságot, hogy önellátó zárt közösségekben termeljék meg a megélhetésükhöz szükséges javakat. 2002. ősz 209
