Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Civilizációk a civilizáció ellen? „Globális civilizáció" avagy „globális techno struktúra"? Az évezredfordulóra - mindenekelőtt a kilencvenes évek példátlan változásainak hatására - a mindent eluralni látszó globalizáció, illetve az információs társadalom következtében is a világ mind jobban „technicizálódik". Úgy tűnik, lejárt a nagy eszmék, a nagy ideológiák kora. Csak szórványos, elszigetelt, elvetélt és eleve kudarcra ítélt kísérletek történnek „ideológiák áramoltatására" (lásd Khomeini ajatollahnak az „iszlám forradalom exportjára" vonatkozó, deklarált szándékát a nyolcvanas években). Helyüket a globális áramlások, a racionalitás, a „piaci fundamentalizmus"77 vették át. Ezek pedig közömbösek az eszmék és ideológiák, a civilizációs-kulturális sajátosságok, a civilizációk vallás által legitimált világképei iránt. A társadalomtudományok - mindenekelőtt a nyugati országokban - hatalmas lépésekben haladtak előre a modern társadalmak elemzése terén. Talcott Parsons, Jürgen Habermas vagy Niklas Luhmann elemzései a társadalmi evolúció premisszáján alapulnak. A funkcionalizmus, vagy a rendszerelmélet - elnevezéseikből is következően - „hideg7' technikai eszköztárral vizsgálja a modern, komplex társadalmi rendszereket. Luhmann a társadalmi strukturálódás bizonyos szükségszerűségeit az evolúcióra vezeti vissza.78 A rendszer-funkcionalizmus, a társadalmi racionalizáció Luhmann elméleti sémájában már olyan szintet ér el, amelyben - Habermas kritikája szerint - az életvilág már minden jelentőségét elveszíti, s mindent a monetarizáló és bürokratizáló folyamatok uralnak.79 Jóllehet a habermasi konszenzusfilozófia nyüvánvalóan máshová teszi a hangsúlyokat, és a kommunikatív cselekvés révén a kompromisszumstruktúrákat keresi, a habermasi teória is egy technicizált-technokratikus társadalom képét rajzolja fel. Habermas a politika új funkcióját már pusztán a technikai kérdések megoldásában látja. „Úgy tűnik, hogy az iparilag fejlett társadalmak egy külső ingerek vezérelte, nem pedig normák irányította magatartáskontroll modelljéhez közelednek."80 Egyebütt a garantált tudás felbomlásáról, generalizált értékekről és normákról, önigazgatott individualizációról beszél.81 A modem társadalmi rendszerek az evolúció szükségszerűségétől vezéreltetve egyre differenciáltabbak, s meghatározott funkcionális alrendszerekre bomlanak. E rendszerekben a kultúra „csupán" egy technikailag meghatározott funkciójú alrendszer. A technicista-instrumentális globális civilizációkép széles körű elterjedtségének van egy általános ismeretelméleti alapja is. Köztudott, hogy a XVI-XVII. században az arisztoteliánus cél-oksági ismeretelméleti megközelítést felváltotta a modern, mechanisztikus, a természettudományok eredményein alapuló ismeretelmélet. Előbbi a tények és az értékek egységes szemléletét jelentette, hiszen a teleologiküs felfogás alapján létezett egy egységes cél, következésképpen az erre a célra irányuló cselekedetek mögötti tények csakis értékeket képviselhettek. A mechanisztikus felfogás viszont úgyszólván kiiktatta az értéket, s azt az objektív, értékmentes tényéktől elválasztva a szubjektivitás szférájába utalta. 2002. tavasz 63
