Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Rostoványi Zsolt rejelzések szerint bő két évtized múlva az USA lakosságán belül 50 százaléknál nagyobb arányt képviselnek majd a különböző, a fejlődő világból származó, az amerikaitól markánsan eltérő értékeket képviselő kulturális kisebbségek (latinok, karibiak, ázsiaiak stb.), belülről jelentve komoly kihívást az amerikai civilizáció és kultúra felé. Létezik-e globális vagy világkultúra? A nemzetközi rendszerben az utóbbi időszakban végbemenő, a globalizációval ellentétes irányú, a lokalizációt, fragmentációt erősítő civilizációs-kulturális folyamatoknak látszólag ellentmond egy globális vagy világkultúra léte. A globalizációval szorosan összefonódó információs és kommunikációs „forradalom" hatására ugyanis kialakult egy látszólag mind homogénebb „világkultúra". Egyes álláspontok szerint ez a globális kultúra az amerikai kultúra hegemóniájának, a „kulturális imperializmusnak" a következménye. („Coca-Cola kultúrának", „McDonaldization"-nak vagy „CocaColoni- zation"-nak is nevezik.) Ez a „Coca-Cola-kultúra... meglehetősen antiintellektuális, de legalábbis nyomorultul elhanyagolja annak a támogatását, amit hagyományosan... szellemi értékeknek nevezünk".63 „Ha ez a kultúra, akkor a pokolba vele!" - jelenti ki határozottan John Lukacs.64 A kultúra igazi értelmében vett globális- vagy világkultúráról aligha beszélhetünk. • Az amerikai fogyasztói, illetve tömegkultúra a kultúrának csak egy kis területét fedi le, a kultúrákat, civilizációkat viszont nem homogenizálja. Ezek ugyanis nagyrészt olyan technikák, amelyek magát a kultúrát - sem annak antropológiai, sem pedig normatív értelmezésében - komolyabban nem befolyásolják, illetve maguk idomulnak a különböző kultúrák normáihoz. A civilizációk és kultúrák közötti kommunikáció, interakciók az elmúlt időszakban egyértelműen erősödtek, s gyakorta aszimmetrikus formát öltenek. • A modern társadalmakban egyes intézmények, magatartásformák, technikák kétségkívül univerzalizálódnak, mégpedig elsősorban azok, amelyek a piacgazdasághoz, az állami bürokráciához vagy a fogyasztáshoz kötődnek. Létrejött az a „Davos-kultú- ra"65, amelynek emberei meghatározó szerepet töltenek be a mai nemzetközi rendszerben. Ennek a - nevezzük így technokrata-bürokrata rétegnek, „elitnek" az aránya a Nyugaton kívüli civilizációkban meglehetősen csekély a lakosság egészéhez viszonyítva, még ha befolyásuk meglehetősen nagy is. A tradicionális értékeket előtérbe állító civilizációkban érdemben nem ők azok, akik a civilizációt befolyásolják, inkább fordítva. Az „elnyugatiasodott" technokrata elitet az Európán kívüli világ sok régiójában a függetlenné válást közvetlenül követő évekhez képest háttérbe szorította az őket felváltó, már a retradicionalizáció, indigenizáció céljait képviselő s a Nyugattal sok ponton szembeforduló „második generáció". 58 Külügyi Szemle
