Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása? 7 Gallai Sándor tömör, bár kissé leegyszerűsített megfogalmazásában: „A XIX. századi Skandinávia a világgazdaság perifériáján helyezkedett el a maga túlságosan egyoldalú gazdasági struktúrájával és a primer szektor dominanciájával. Ennek ellenére több olyan sajátosságot is találhatunk, melyek a kelet-európai perifériától merőben eltérő képet mutatnak. Ezek közül a legszembeötlőbb a feudális struktúrák eltérő jellege (Dánia), illetve teljes hiánya (Norvégia, Svédország). Feltűnő egyrészt a saját földtulajdonnal rendelkező, elnyomástól nem szenvedő szabad parasztság megléte, másrészt az erős földbirtokos réteg hiánya. Az elnyomó politikai fellépés ritkasága megkönnyítette és időben előbbre hozta a politikai rendszer demokratizálódását. A parlamentarizmus konszolidálódása és a szavazati jog kiterjesztése az iparosodás időszakához képest viszonylag korán és békésen ment végbe." (Gallai, 1998, 9. o.) 8 Berend T. Iván és Ránki György élesen világít rá a fenti összefüggésre: „A különböző skandináv országokkal foglalkozó gazdaságtörténeti irodalom egyetlen esetben sem hagy kétséget az iránt, hogy a külgazdasági szektor tekinthető valamennyi esetben a legfontosabb mozgatóerőnek. Az ipari forradalom által szaturált Nyugat-Európában nagyjából az 1860-as évekre alakult ki olyan gazdasági helyzet, amikor a mezőgazdasági termények és a nyersanyagok iránti kereslet ugrásszerűen megnőtt. Ha a külkereskedelmi kapcsolat mértéke és hatása általában attól függött, hogy a fejlett ország kereslete és az elmaradottabb országok kínálata (vagy potenciális kínálata) mennyiben találkozik, akkor a skandináv országok az 1860-as években több szempontból is rendkívül előnyös helyzetbe kerültek. Egyrészt ezekben az országokban valamennyi lényeges társadalmi, politikai, intézményes reform végbement, amely a modern gazdaságba való átmenet útját egyengethette. Másrészt a népességnyomás többé-kevésbé akkor érte el maximumát, melyet a tradicionális gazdaság- szerkezet nem bírt elviselni, mintegy maga is felgyorsulást és kvalitatív változást követelve, amikor a felgyorsulás külső körülményei létrejöttek. Földrajzi, közlekedési szempontból ezek az országok voltak a legkedvezőbb helyzetben, hogy a legnagyobb fogyasztó, Anglia szükségletét kielégítsék, mivel a rövid távolság és a vízi szállítás lehetősége a szállítási költségeket jelentéktelenné tette. Végül, de nem utolsósorban, a skandináv országok néhány olyan exportcikkel rendelkeztek, amelyek iránt különösen nagy és állandóan növekvő volt a kereslet." (Berend T.-Ránki, 1987, 313-314. o.) 9 „.. .ezen országok gyors növekedése nagyrészt külső tényezőknek köszönhető, mint például a megnövekedett külföldi kereslet. Az egyes országokat érintő keresletek azonban minden esetben különbözőek voltak. Dániában főleg a mezőgazdaságot érintette, Norvégiában a szolgáltató iparokat (mint a tengeri szállítás; míg a fakivitel visszaesett), Svédországban pedig főleg az ipart. Finnország kivitele főképp faipari termékekből és vajból állt. így az egyes országokban teljesen eltérő alapokon ment végbe az ipari növekedés, és e növekedés gazdaságuknak teljesen különböző szektorait uralta." (Jörberg, 1979,164. o.) 10 Az északi jóléti modell és általában a jóléti állam különböző aspektusairól már könyvtárnyi irodalom született, az „emberközpontú" modernizációs stratégia kritériumainak konzisztens megfogalmazásával elsőként azonban a Nobel-díjas Theodore Schultz (1983) munkájában, magyar szerzőtől legutóbb pedig Gyekiczky Tamás (1994) kitűnő, de kevéssé ismert kötetében találkoztam. A szociáldemokrácia hosszú távú gazdaságpolitikájában kifejezésre jutó felhalmozási minta szabatos leírását - a Schultzéhoz hasonló üzenettel - Bródy András adta meg már több mint három évtizeddel ezelőtt: „Ha... azt tapasztaljuk, hogy a munkaerő újratermelésében lekötött eszközök növekednek a többi termék újratermelésében lekötött eszközökhöz képest, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a történetileg a helyesen tájékoztató árrendszer (irányai a klasszikus termelési árak rendszerétől távolodva az értékarányos árak rendszeréhez közelednek. Ha az ember válik egyre inkább a legfőbb értékké, ha az újratermelésében lekötött eszközök minden más lekötött eszköznél gyorsabban növekednek, akkor egyre inkább az értékarányos árak rendszere felé közeledik a teljesen konzekvens termelési árak rendszere is." (Bródy, 1969, 156. o.) 11 „Egy kereskedelmi jellegű egység (kivételt képez Egyiptom, amely paraszti jellegű) - ilyen a preko- loniális arab világ. Az uralkodó osztály a városokban él; tagjai udvari emberek, kereskedők és egyházi személyek. Körülöttük a keleti városokat jellemző kézművesek és hivatalnokok kis világa található. A közösség összetartó ereje az uralkodó osztály: mindenhol ugyanazt a nvelvet beszéli, 2002. ősz 129
