Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Lévai Imre kább elfogadhatatlanná válik. Kérdés persze, hogy ez vajon a nyugati civilizáció befolyásának köszönhető-e, s ha így van, akkor a Nyugat hatalmának hanyatlása szükségszerűen az erkölcs hanyatlását vonja-e maga után? Valószínűleg igen, hiszen a kilencvenes években a »puszta káosz« paradigmája igazolódott be: a joguralom világszerte csődöt mondott; államok buktak el és sok helyütt ma is egyre nő az anarchia; világszerte burjánzik a bűnözés; transznacionális maffiák és drogkartellek jöttek létre; sok társadalomban rohamosan nő a kábítószer-függőség; a család - mint modell - elvesztette hagyományos értékét; számos országban megrendült a bizalom, és megszűnt a társadalmi összefogás; nő az etnikai, vallási és civilizációs konfliktusok száma, és a világ nagy részén a fegyvereké a hatalom. A bűnözés hulláma egyre több várost... ér el, s a Civilizáció alapvető elemi értékei szép lassan semmivé válnak. Az emberek a kormányzás globális válságáról beszélnek. A gazdasági eredményeket felmutató transznacionális vállalatok komoly riválisra találnak a transznacionális maffiákban, drogkartellekben és terroristacsoportokban, melyek súlyosan veszélyeztetik a Civilizáció létét. A jogállamiság a Civilizáció első számú alapfeltétele, ez azonban a világ nagy részén... megszűnni látszik, s Kínában, Japánban, illetve Nyugaton is támadások kereszttüzébe került. Úgy tűnik, hogy a Civilizációt hamarosan a barbárság kora váltja fel, s elképzelhető, hogy egy eleddig példa nélkül álló jelenség, a globális méretű Sötét Középkor köszönt az emberiségre. (...) A béke és a Civilizáció jövője a világ nagy civilizációinak politikai, vallási és szellemi vezetőinek együttműködésén és megértésén múlik. A civilizációk összecsapásában Európa és Amerika együtt vagy külön-külön bukik majd el. A globális méretű »igazi összecsapásban«, a Civilizáció és a barbárság háborújában a világ nagy civilizációi együtt vagy külön-külön fognak elbukni, s magukkal rántják civilizációs értékeik gazdag tárházát: a vallást, a művészetet, az irodalmat, a filozófiát, a tudományt, a technikát, az erkölcsöt és a könyörületességet. Az elkövetkezendő időszakban a világ békéjét leginkább a civilizációk összecsapása fenyegeti, és a világháború veszélyét egyedül a civilizációk segítségével létrehozott nemzetközi rend háríthatja el." (Huntington, 1998,556-557. o.) Hobsbavvm sem ad sokkal derűlátóbb képet, noha Huntingtontól eltérően ő az adott társadalmi-gazdasági és technikai-gazdasági viszonyrendszer egészének belső ellentmondásaiból következtet a világrendet fenyegető veszélyekre. Koalíciót nem a világtőkés rendszer egyes régiói, hanem az egész emberiség számára ajánl, amely lehetőség megítélésem szerint az „A" és a „Z" forgatókönyvek által behatárolt cselekvési téren kívüli mezőbe esik. Egyetértőleg mégis azért idézem szavait e helyütt hosszabban, mert 1. számú táblánknak következő, még kitöltetlen hatodik sorát az idős tudós figyel- meztetőleg mintha már rajzolni kezdené: „A történész, aki koránál fogva bizonyosan nem éri meg a dolgok jobbra fordulását, nem tagadhatja, hogy egy negyedszázad vagy fél évszázad múlva a helyzet biztatóan megváltozik. Kétségtelen, hogy a hidegháborút követő jelen korszak annak ellenére 726 Külügyi Szemle
