Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Lévai Imre a szerves tőkefelhalmozás ily módon nem vált feszítő kényszerré, sőt ellenkezőleg, a munkaerő újratermelése tradicionális viszonyrendszerének túlélése vált a tőke minél jövedelmezőbb befektetésének feltételévé - szemben a pótlólagos beruházást igénylő technológiai fejlesztéssel. Joggal vethető közbe, hogy a fentiekben valójában csak a kőolajtermelő és exportáló arab államokról volt szó, s különös esetük nem általánosítható az arab világ egészére nézve. Hz nem is állt szándékomban, csupán a relatív tőkefölösleggel rendelkező arab országok célt tévesztett modernizációs modelljét kívántam bemutatni. Általánosságban viszont azt kell megállapítanunk, hogy a túlélő tradicionális, prekapitalista társadalmi-gazdasági viszonyok máig meghatározó szerepet töltenek be az arab államok sajátos tőkefelhalmozási rendszerében, még ha láttunk is szerény eredményeket produkáló kísérleteket a szerves fejlődési modell, a belső és külső feltételekhez egyaránt igazodó modernizációs stratégia megvalósítására. A tőkefelhalmozás félperifériás arab mintáját egyfelől a világtőkés centrumok modernizációja gazdasági igényeinek kiszolgálására való egyoldalú specializáció (függő felhalmozás), másfelől a kereskedő-közvetítő és kitermelő- járadékos tőkének a tradicionális prekapitalista társadalmi-gazdasági viszonyokon való élőskö- dése (eredeti felhalmozás) jellemzi. A tradicionalizmust manifesztáló iszlám fundamentalizmusra (finomabban szólva: iszlamizmusra) hajlamos arab régió ezért áll oly élesen szemben a nyugati és ezen belül a modernizáció élcsapatának számító liberális angolszász régióval, különösképpen pedig annak vezetőjével, a tőke globális expanziójának élharcosával, az Egyesült Államokkal. Izrael ebben az összefüggésben tűnik a „vesz- ternizáló-amerikanizáló" liberális angolszász mintájú kapitalizmus „előretolt bástyájának" vagy „trójai falovának" - nézőponttól függően. Az arab és az angolszász kapitalizmus nyüt katonai összecsapásának lehetősége (nem valószínűsége!) nyilvánvalóan a világhatalmi potenciál változásának kontextusában vetődhet fel, s e tekintetben az USA helyzetének és jövőbeli szerepének külső és belső megítélésén is múlik. (Vö. Kennedy, 1997, 270-301. o.) VII. Forgatókönyvek „Korábban hajlamosak voltunk úgy érvelni, hogy a régi jó matematika megadta számunkra a bölcsességet, talán még a »jogot« is arra, hogy társadalmi és mérnöki tervezésre vállalkozzunk. Noha ezek hasznos és kétségkívül követésre méltó célok, a káosz arra figyelmeztet minket, hogy nem mindig lehetünk biztosak a változtatások visszacsatoló hatásainak valamilyen módon való előre jelezhetőségében. Ha beavatkozunk egy dinamikus rendszerbe, anélkül hogy annak kaotikus voltáról tudnánk, nem jósolhatjuk meg azokat az új tulajdonságokat és jelenségeket, amelyek a korábbi adatokból és feltételekből extrapolálhatóak. Ismét csak Ikarosz juthat eszünkbe, aki hiúságból vált túl merésszé." (Eve, 1997, 280. o.) 724 Külügyi Szemle
