Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Lévai Imre szerepet játszott. E helyütt két, egymástól lényegesen különböző fejlődési utat bejáró régió összehasonlítása ígérkezik tanulságosnak: az egyik Észak-Európa, a másik az arab világ. VI. A „Kelet-Nyugat", „Eszak-Dél" dilemma új megközelítésben „Kérdésessé váltak az értékrendszer alapjai, amelyen a kapitalista világrendszer kialakult: megkérdőjelezték az establishment és az egyetemek hagyományos társadalomtudományát. A hagyományos-funkcionális vagy strukturalista - szociológia, amely a történelmi materializmus válaszaként, ugyanazon az ideológiai alapzaton jött létre, az »egyetemes harmónia« alapján álló rendet szeretné igazolni. A politika tudománya a zsurnalizmus és a formalizmus között mozog. A társadalompszichológia tovább vizsgálja saját problémáját (hogyan építsünk hidat az egyén és a társadalom közé)... Az egymástól elkülönülten létrejött »alapvető(ál)diszciplínák« gyengesége felszínes összekeveredésükhöz vezetett, pl. a földrajz és a történelem esetében. A földrajztudósok megelégednek azzal, hogy a két tárgyat egymás mellé helyezik, s eközben tárgyuk alapvető kérdése (hogyan hatnak az ökológiai feltételek a társadalmi formációkra) megválaszolatlan marad. A történelem továbbra is anekdotikus: ha nem jelent mindent, úgy semmit sem jelent. Ha ilyen feltételek mellett a hagyományos közgazdaságtan a társadalomtudományok közül a legjobban felkészült, akkor ennek két oka van. Az első az, hogy a kapitalista termelési módban a gazdasági szféra uralkodó jellege az »ökonomizmust« teszi uralkodó ideológiává. A másik pedig az, hogy a kapitalizmus társadalmi rendszerének irányítása ugyanezen oknál fogva lényegileg gazdasági irányítás." (Amin, 1979,10. o.) Észak-Európa sajátos modernizációjának feltételrendszerét vizsgálva arra a történelmi körülményre utalhatunk, hogy Skandináviában a feudalizmus klasszikus, a röghöz kötöttségen és hűbéri viszonyokon alapuló „germán" formája helyett egy sajátos, Fernand Braudel által „fiskális" kizsákmányolásnak nevezett viszonyrendszerre épülő alakulat jött létre (vö. Braudel, 1984, 249-256. o.) - országonként természetesen jelentős eltérésekkel. Míg ugyanis a kis Jütland (Jylland)-félszigeten a dán jobbágyrendszer kialakulása számára gazdaságföld- rajzilag is viszonylag kedvezőbbek voltak a feltételek, addig a hatalmas kiterjedésű Skandináv-félsziget a viszonylag csekély lélekszámú népesség előtt felfedezésre váró és szabadon belakható területként, „belső migrációs térként" nyílt meg. Az egyfajta reciprocitáson alapuló adózási rendszer ugyanakkor a csekély kisebbséget alkotó, elsősorban a külkereskedelemben érdekelt svéd nemesség, valamint a nagyrészt adófizető és csak kisebb részben egyéb szolgálatokkal tartozó paraszti társadalom között-ha korlátozott mértékben is - sajátosan „demokratikus" érdekközösséget hozott létre/ 120 Külügyi Szemle
