Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Lévai Imre maradottság fejlődését« világították meg, szinte a frontvonalat rajzolták ki, amelynek egyik oldalára kerültek az »őseredeti tradicionális társadalmak« exotikumkutatói és a »gazdasági növekedésnek« és »modernizációnak« a külgazdasági kapcsolatokkal, tőkebeáramlással, »segélyekkel« és egyéb »diffúziókkal« való megvalósítását propagálók, és a másik oldalára az imperialista és perifériás kapitalizmus összes rendű és rangú bírálói, a függőségek és strukturális egyenlőtlenségek, torzulások, a nemzetközileg egyenlőtlenítő és a függő országok számára veszteségeket okozó hatások kutatói, a fejlődést komplex társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális folyamatként s a néptömegek szempontjából értelmezők, a szerkezeti és intézményi változásokat sürgetők." (Szentes, 1980,338-339. o.) Kulcsár a modernizáció „posztizmus" előtti és utáni értelmezéseit két, markánsan megkülönböztethető irányzatként mutatja be: „...a modernizáció - eltekintve a fogalom használatának egy rövid szakaszától-sem az elméletben, sem pedig a gyakorlatban nem jelentett veszlernizációt, tehát mindenütt azonos, éspedig unilineáris fejlődést. Nem tekinthető' így pusztán »utolérésnek« vagy egyszerű »adaptációnak sem. (...) A modernizáció lényege, hogy a társadalom képes - belső feltételeit hasznosítva - a folyamatos változásra, éspedig olyan változásra, amely csökkenti saját periferikus vagy félperiferikus helyzetének hátrányait, és képes a változó külső és belső feltételekre választ adva a fenntartható fejlődésre. Ez magában foglalja a centrumhoz való szükséges adaptációt és ezzel együtt az endogén sajátosságok felhasználását. A modernizáció így megfogalmazott lényege... valószínűleg »helyére is teheti« a »posztmodemitást« minta nyugati társadalom jelenségét. Megértetheti azt is, hogy miért bukkannak fel ugyanazon jelenségek - bár nem ugyanazon »helyértékkel« - »premodern« vagy »posztmodern« jelleggel. A racionális megközelítés is helyére kerül, hiszen nem arról van szó, hogy a társadalom racionálisan alakítható valamilyen ideológia vagy akár minta szerint, ráadásul azzal a hittel, hogy megteremthető a tökéletes társadalom. (...) Sokkal inkább annak a racionálisan magyarázható ténynek a felismeréséről, amely szerint bizonyos minták és technikák egyes társadalmakban saját kulturális feltételeinek megfelelően, saját civilizatórikus kontextusukban működnek, vagy ellenkezőleg, válnak diszfunkcionálissá." (Kulcsár, 1998,52-53. o.) Kulcsár Kálmán más helyütt is rendkívüli intuícióval igyekszik bizonyítani, hogy a modernizáció kérdése nem egyszerűsíthető szemantikai problematikára vagy az „utolérési" iskola „veszternizáció versus modernizáció" (vö. Srinivas, 1980) dichotómiá- jára. A „szerves fejlődés" kritériumának alkalmazásával minden (általam ismert) más szerzőnél közelebb kerül a modernizáció anyagi-gazdasági tartalmának körülírásához, ám a tőkefelhalmozás forrásának közelebbi meghatározásánál váratlanul megtorpan: „A modernizációval, gyengén fejlettséggel és függőséggel stb. kapcsolatos elméletek... elemzéséből az a következtetés vonható le, hogy a modernizáció történeti tartalma változó. A folyamat napjainkban jelentős, konkrét történeti tartalma pedig - ugyan118 Külügyi Szemle
