Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - VILÁGPOLITIKA - Lévai Imre: Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása?
Kapitalizmusok összecsapása és a világrend átalakulása? Lévai Imre I. Módszertani észrevételek „Az elágazási pontok a társadalmi előrejelzés új szerepét jelzik; a nem lineáris rendszerek viselkedését nem lehet előre megmondani, de a káosz bekövetkezése előre látható. Pontos helyzet- leírást nem tudunk előre adni, de előre tudjuk jelezni a strukturális összeomlás idejét. (...) A lényeg az, hogy nem szabad összekeverni a káosz- és komplexitáselméleteket a posztmodern kritikákkal csak azért, mert mindét tábor használja a »diszkontinuitás« és más hasonló szavakat. Nem ugyanarról a dologról beszélnek." (Price, 1997,11-12. o.) A mikor világpolitikai trendeket elemezve új kihívások bemutatására vállalkozunk, lehetőleg kerülnünk kellene a csapdát, hogy az aktuális történéseket, bármennyire is drámaiak, valamiféle kitüntetett kor beköszöntének, korszakos változásoknak jeleiként értelmezzük. A napi gazdasági, politikai vagy éppen háborús események közvetlen tapasztalatán „felülemelkedve", azokat történelmi távlatokban szemlélni igyekezvén sem lehetünk bizonyosak az adott világgazdasági vagy világpolitikai konstellációban valószínűsíthető változások kimenetelében. Bátran kételkedhetünk mindazok szakértelmében, akik megfellebbezhetetlen véleménnyel adnak magabiztos előrejelzéseket a jövő fejlődési irányairól. Nem csak azért, mert átmeneti korunkban nagyfokú a bizonytalanság - hiszen valójában minden kor valamilyen szempontból „átmeneti" vagy „kitüntetett". Sokkal inkább azért, mert olyan komplex (önszervező) rendszerekben, mint a világgazdaság vagy a világpolitika rendszere, a kiinduló feltételek legcsekélyebb módosulása is lényegileg befolyásolhatja a nagyszámú, egymással kölcsönhatásban álló változó eredőjét, a rendszer egészének viselkedését - miként azt a káoszvagy a komplexitáselmélet bizonyítja. (Vö. Eve-Horsfall-Lee, 1997) A fentiek értelmében a tudományos szempontból egyedül elfogadható és tisztességes módszer az események elágazási (bifurkációs) pontjaiból még belátható irányza7 08 Külügyi Szemle
