Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Deák András Miklós: Az egyesült királyságbeli devolúció első tapasztalatai
Deák András Miklós o) A brit parlament és a devolvált törvényhozások között kétirányú politikai mozgás vélelmezhető: az utóbbiak helyi körülmények között megelőlegezhetik, amolyan hőmérőként előrevetítve az országos szinten várható folyamatokat, illetve az országos szinten tapasztalt fejlemények, bizonyos fáziskéséssel, továbbgyűrűzhetnek a skóciai, walesi és akár az északír törvényhozó testületek összetételébe, politikájába. Amennyiben az egymást követő brit kormányok a jövőben nem öt, hanem négyévente írnák ki a westminsteri választásokat, azaz 1997 és 2001 után 2005-ben, majd 2009-ben, a skóciai parlamentben és a másik két, devolvált jogkörökkel felruházott nemzetgyűlésben szintén négyévente (1999, 2003, 2007, 2011) tartandó választások, amerikai mintára mintegy „felező" törvényhozási választásokként lehetőséget adnának a szavazók egy jelentősebb részének arra, hogy a mindenkori brit kormánnyal való elégedettségének vagy elégedetlenségének rendszeresen hangot adjon. p) A függetlenséghez vezető posztdevolúciós alkotmányos út ma is azonos az azt megelőzővel. A devolúció alakulásának szempontjából egyértelműen Skócia a legérdekesebb terep, hiszen a szuverenitásnak a Westminsterből a skót népre való visszaszállása egyedül ezen országrész esetében tűnik valós lehetőségnek. Azonban egyelőre nincsenek jelei annak, hogy már a második skóciai választások alkalmával az országrész a függetlenség felé mozdulna el, és ezáltal komolyan fenyegetné az Egyesült Királyság egységét. A Plaid Cymru deklarált törekvése pedig nem a függetlenség, hanem a devoidciós aszimmetria megszüntetése.36 A függetlenség követelése a devolúciós kísérlet esetleges nyilvánvaló kudarca esetén válhat a Westminster szempontjából kezelhetetlenné, mivel, írott alkotmány hiányában, a következő alkotmányjogi fokozat, a fö- deralista megoldás, eleve kizártnak tűnik. ej) Az aszimmetrikus devolúció okozta alkotmányos és politikai kiegyensúlyozatlam ság feloldására csakis egy föderális államberendezkedés keretei között lenne lehetséges az összes érintett fél számára megnyugtató megoldást találni. A West Lothian-di- lemma ma valójában a devolúciós kísérlet azon alapkérdésére irányítja a figyelmet, hogy az egységes államberendezkedés fenntartása mellett egyáltalán lehetséges-e egy adott országban a jogkörök egy meghatározott körének sikeres átadása? r) Miközben a megelőző évtizedek negatív tapasztalata az volt, hogy a devolúciós politikai szándékot gyakran nem támasztotta alá a szükséges pénzügyi fedezet, ma a hatáskörátadás lelkét jelentő finanszírozási kérdés a gyakorlatban ugyan működik, bár véglegesen rendezettnek nem tekinthető. A mai centralista finanszírozási megoldás a devolúciós törvények leggyengébb láncszemének tűnik, és komoly indulatokat kavarva nem csekély konfliktusforrást jelent a Westminster és a devolvált adminisztrációk viszonyában. Nehéz vitába szállni azzal az érveléssel, hogy a Barnett-formula filozófiáján, miután biztosította a devolúció előkészítésének és megvalósításának nehéz időszakában a viszonylagos pénzügyi stabilitást, túllépett az idő. Az angol devolúció megvalósítása pedig egyenesen elképzelhetetlen a formula felváltása nélkül. W 2 Külügyi Szemle
