Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Deák András Miklós: Az egyesült királyságbeli devolúció első tapasztalatai
Az egyesült királyságbeli devolúció első tapasztalatai natkozó törvényekben lefektetett alkotmányos határoknál tovább nem kíván és nem tud lépni. Értelmezése és szándékai szerint a devolúció nem a nacionalizmus tüzelte szeparatizmus gyakorlóterepe, hanem az Egyesült Királyság alkotmányának és kormányzásának a korszerűsítése. Ez leginkább Skóciában ütközhet ellenállásba,3 miközben Észak-írországban az összes kulcshatáskörnek a Dublin részére való átadása lehet majd a következő' évtizedek fő kérdése. A kormányzó Munkáspárt terveiben már 1997 óta szerepel, hogy Anglia számára is létrehozzanak átadott hatáskörökkel felruházott regionális testületeket (regional assembly), amely szándékot, illetve lehetőséget a 2002 májusában nyilvánosságra hozott Fehér Könyv meg is erősítette.4 Ma egyelőre az alkotmányos helyzet az, hogy a brit kormány szervei, miközben az át nem adott hatáskörökben (reserved powers) az Egyesült Királyság egészét képviselik, egyúttal eljárnak az önálló törvényhozással nem rendelkező Anglia átadott ügyeiben (delegated powers) is. A fentiek alapján leszögezhető: az íratlan alkotmány talaján bevezetett brit devolúció, amely a függetlenség felé való továbblépés útját igyekszik elzárni, eleinte az alkotmány- jogi súlyánál lényegesen nagyobb jelentőségű politikai változásokat indukálhat. Jelen tanulmány az 1999-ben történt hatáskörátadás és a 2001. júniusi brit parlamenti választások között eltelt két esztendő főbb tapasztalatainak az összefoglalását tűzi ki céljául. Előzmények A brit szigeteken a sikeresen hatályba léptetett devolúció folyamata 1920-ban kezdődött el,5 amikor a kül- és védelem ügyeit kivéve a brit kormány visszaadta hatásköreit Észak-írországnak. Ezt a helyzetet 1972-ben függesztették fel, és vezették be ismét a Londonból való kormányzást (Direct Rule). 1979-ben a Skóciában és Walesben tartott népszavazás csekély érdeklődést mutatott a helyi kormányzásra való áttérés iránt. Az előbbi országrészben a jogosultak mindössze 33 százaléka vett részt a szavazásban, miközben az utóbbiban a többség elutasította a javaslatot. A devolúciós kísérlet ekkor súlyos kudarcot szenvedett. Ezt követően az egymást váltó konzervatív kormányok felhagytak a devolúció gondolatával, amely a New Labour 1997-es hatalomra kerülésével kapott csak ismét lendületet. Ekkora három országrészben ismét népszavazást tartottak, ahol a szavazók többsége a skót parlament és a walesi nemzetgyűlés felállítása, illetve a devolvált kormányzást előirányzó belfasti megállapodás mellett tette le a voksát.6 A vonatkozó törvényekben meghatározott hatáskörök 1999. július l-jén szálltak át a skót és a walesi hatóságokra. Észak-írországban erre első alkalommal 1999. december 2-án került sor/ Figyelemre méltó és feltehetően további vizsgálódásokat igényel az a körülmény, hogy a brit devolúciós kezdeményezések eddigi történetében az elutasítás aránya 80 2002. ősz 97
