Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Rostoványi Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen? A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái
Rostoványi Zsolt spirituális válság kibontakozásának a lehetőségét".32 Balogh István a „modernség századvégi válsághelyzetében" a legnyugtalanítóbbnak a „modernség legfenyegetőbb önpusztító tendenciáit", mindenekelőtt a szubjektum által előidézett azon veszélyeket tartja, amelyeket önmaga sem kivédeni, sem kezelni nem képes, s amelyek magát a szubjektumot is megsemmisítéssel fenyegetik.33 A hetvenes-nyolcvanas évektől a modernitással kapcsolatban mind több fenntartás, kétely fogalmazódik meg. Az okok sokrétűek, s részben a társadalmi modernizáció ellentmondásosságában, a gazdasági és társadalmi folyamatok problémáiban, részben pedig a szemléletmódban bekövetkezett változásokban gyökereznek. A nyugati világban is fokozódó és mélyülő ellentmondás feszül a társadalmi modernizáció és a kulturális modernitás között, a világ többi részén pedig az ellentmondások még mélyebbnek és feloldhatatlannak tűnnek. A modernitás fő sajátossága az állandó (egyes kritikusai szerint önmagáért való) növekedés: ez biztosítja a rendszer működését. A növekedésorientáltságnak ugyanakkor komoly „ára" is van: a meg nem újítható természeti erőforrások kimerülése, a társadalom erőteljes polarizálódása, a környezet komoly károsodása, a feszültségek egész sorát eredményező „túlvárosiasodás", az eredményesség, a teljesítmény, a haszonelvűség szempontjainak előtérbe kerülése, vagyis egyfajta, egyéb irányú morális megfontolásokat háttérbe szorító értékrend kialakulása - és hosszan folytathatnánk a sort. „Modern társadalmunk vitathatatlanul válságban van" - állítja Ernst F. Schumacher.34 „A modern ipari rendszer... eredményesen tagadja az emberi szellem helyét."35 „Körülöttünk mindenhol láthatjuk az amerikai civilizáció megtorpanásának jeleit" - mondja John Lukacs. „Görögországtól és Rómától eltérően nálunk a barbárok nem a kapu előtt állnak... a barbárok belül vannak... Tanúi lehetünk a kommunikáció csődjének, ami a civilizáció csődjének szerves része."36 Egyre nagyobb ellentét feszül a gazdasági-társadalmi modernizáció és a kulturális modernitás között. A racionalitásra épülő modernizáció ugyanis nincs tekintettel a kulturális szféra eltérő strukturálódására, működési elveire. A „kulturális elsivárosodás" - ahogyan Habermas nevezi37 egyfajta állandó veszélyérzetet, fenyegetettséget jelent az egyén számára, amiből egy sor szociális és egyéb feszültség keletkezhet. Mindezek a „belső", vagyis magukban a nyugati társadalmakban felmerülő mo- dernitáskritikák - akár a modernitás válságát emlegetik, akár csupán bizonyos káros jelenségek kiküszöbölését sürgetik - részint a modernitás megújításának, megreformálásának szükségességéig, részint a modernitás korának lezárultáig és egy új kor (a posztmodern) beköszöntéig jutnak el. A „külső", vagyis a nem nyugati társadalmak Nyugat-kritikái mindezeket a kritikákat még „megfejelik" a kolonizáció, az egyoldalú függőség és a (globalizáció által csak fokozott) egyenlőtlenségek heves bírálatával. 50 Külügyi Szemle
