Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Molnár Anna: Altiero Spinelli és az európai föderalizmus eszméje

Molnár Anna ban nem került sor. Annak ellenére, hogy nem született meg az európai szintű föderá­lis alkotmány, a negyvenes évektől kezdve a funkcionalizmus elveire építve, lépésről lépésre megkezdődött az európai integrációs folyamat kiépülése. Spinelli azonban mindvégig tiltakozott az ellen, hogy az európai integráció folyamata a neofunkciona- lizmus fokozatos, de politikai szempontból jóval óvatosabb, és ebből következően - az európai integráció további sorsát ismerve - sikeresebb módját választva kezdődött el. A Marshall-terv elindítását követően Spinelli egyre több kritikával illette a neofunk- cionalista megközelítést. Alapvetően azt kifogásolta, hogy a neofunkcionalizmus elvei­vel ellentétben a föderáció csakis kiindulópontja és nem végső célja lehet az integrációs folyamatnak. A funkcionalista és a neofunkcionalista elképzelésekben elsősorban a de­mokratikus társadalmi ellenőrzés hiányát kifogásolta. Úgy látta, hogy csakis a közvet­len választásokon alapuló alkotmányozás teheti a folyamatot demokratikussá.14 1949- ben még ő is az Európa Tanács közgyűlésétől várta, hogy a későbbiekben alkotmányo- zó szerepet töltsön be. Spinellinek azonban ebben az esetben is csalódnia kellett, hiszen az Európa Tanács felállítását követően csupán tanácsadó jogkörrel rendelkezett.15 0 maga az alkotmányozásban és nem a gazdasági integrációban látta az egyetlen le­hetséges eszközt, amely az integrációs folyamat visszafordíthatatlanságát biztosítaná. Tervei szerint az alkotmányozó gyűlést - a nemzeti kormányok felhatalmazásával - az európai nemzetek közvetlenül választanák, majd az elkészült alkotmányt a nemzeti parlamenteknek kellene ratifikálni. Törvényesen csupán így léphetne életbe az európai föderáció. Az alkotmány további feladata lenne, hogy rögzítse a különböző kormány­zati szintek és szervek közötti hatalommegosztást, valamint azok pontos feladatköreit. Spinelli az Európai Közösségeket fennállásuk óta bírálta, hiszen azok hatalmi szervei között nincs egy pontos és a nemzeti kormányzati szervekhez hasonló feladatmegosz­tás, működésük sok esetben napjainkig is átfedi egymást. Spinelli úgy gondolta, hogy a kormányokkal szemben elsősorban az európai népek­nek az integrációs folyamatba történő közvetlen bevonására van szükség, hiszen tisz­tában volt azzal, hogy csak ez biztosíthatja a föderációs folyamat sikeres kimenetelét. Véleménye szerint nem lehet elvárni a kormányoktól, hogy természetükkel ellentéte­sen, azaz a nemzeti érdekek előtérbe állítása helyett egy szupranacionális intézmény- rendszer kiépülését támogassák. Úgy vélte, hogy e kormányok csupán a konföderális intézményi struktúra kiépítését támogatnák.16 Az európai föderalista mozgalmak szerepe és szerveződése A második világháború után számos integrációpárti, közöttük föderalista mozgalom jött létre Európában. E mozgalmak első európai szintű találkozóját 1948-ban, az integ­rációt már évek óta támogató Churchill elnökletével Hágában tartották. Itt csaptak 44 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom