Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Baneth András: Az Európai Unió és az Európa Tanács kapcsolata
Baneth András Az 1996-os kormányközi konferencia Torinóban, és annak előzményei A legmagasabb szintű fórum, ahol ismét előtérbe került a két intézmény közötti együttműködés kérdése és további lehetősége, az 1996. március 29-én, Torinóban tartott, az Európai Unió által életre hívott kormányközi konferencia. Érdemes megvizsgálni azonban az ezt megelőző anyagokat (szám szerint hármat, melyek között két határozat és egy ajánlás érdemel figyelmet), és amelyek ezen konferenciával kapcsolatos várakozásokat rögzítik. Az első ilyen dokumentum az 1995. szeptember 27-én az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által elfogadott 1067-es határozat. Bevezetésként hangsúlyozzák a már elért eredményeket: „Az Európai Parlament és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése azok az európai intézmények, melyeket általános népszavazással választanak meg, és amelyek az európai demokratikus igények legjobb kifejezői." A két parlamenti gyűlésnek rendszeres kapcsolata van, mivel a megfelelő delegációk folyamatosan találkoznak egymással. Egyes bizottságok közösen is üléseznek, így a mezőgazdasági, szociális, egészségügyi és családjogi ügyekben, valamint a tudomány és technológia kérdéseinek tárgyalásakor. Rendszeresen konzultálnak egymással jogi, emberi jogi, szabadságjogi, kulturális és környezetvédelmi kérdésekben, ezenkívül a helyi hatóságokat, bevándorlást, demográfiát és menekültügyet érintő témákban. Hasznos lenne folytatni az együttműködést az olyan konkrét területeken is, mint a gyógyszerek, drog- függőség, és társadalombiztosítás kérdései. Ezután határozatában a Parlamenti Közgyűlés felhívással fordul az Európai Unió tagállamainak kormányai felé, hogy a kormányközi konferencián vizsgálják meg az együttműködés további lehetőségeit: • tevékenységükről évente küldjenek egymásnak beszámolót; • a mindkettőjüket érintő témákban hozzanak létre közös bizottságokat, szervezzenek tárgyalásokat és konferenciákat; • szervezzék meg, hogy a mindkettőjüket érintő kérdésekben a felszólalók hatékonyabban vehessenek részt egymás megbeszélésein; • szervezeteik együttműködésének rendszeresebb és gyakorlatiasabb jelleget adjanak. Megjegyzendő, hogy a parlamentek közötti együttműködésről először az 1994-es jelentésben van szó.9 Az 1996-os jelentés konkrét témákat is megjelöl, melyeket a két parlamenti elnök megvitatott, így szó volt a daytoni békemegállapodás végrehajtásáról, Horvátország felvételéről az Európa Tanácsba, a csecsen helyzetről és a kaukázusi államokkal való együttműködésről.10 Az ezt követő, 1068-as határozatában a Parlamenti Közgyűlés felhívta az uniót, hogy a közeljövőben formálisan is csatlakozzon az Emberi jogok európai egyezményéhez, mivel ez az emberi jogok védelmét erőteljesen javítaná Európában az unió állampolgárai számára is. Ezzel ugyanakkor elkerülhető lenne az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága közötti párhuzamos jogértelmezés (az emberi jogok tekintetében) - ezt a kérdést később részletesebben érintjük. 24 Külügyi Szemle
