Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Diplomácia és az emberi jogok
Diplomácia és az emberi jogok rülhet. Kétséges azonban, hogy az Egyesült Államok a ratifikáló államok között lesz-e, mivel az amerikai kormányzat a vádemelés teljes leállításának lehetőségét szerette volna a Biztonsági Tanács állandó tagjaként biztosítani a maga számára, és ez nem sikerült a tárgyalások során. A nemzetközi kapcsolatok elmélete realista iskolájának egyes képviselői, például Henry A. Kissinger szerint az egyetemes joghatóság és a súlyos emberi jogsértésekért nemzetközi büntető törvényszék előtti felelősségre vonás bírói zsarnoksághoz vezethet, mert a méltányos eljárás elvei sérülhetnek, és főként mivel a politika helyére lépő jog nem fog igazságot és békét teremteni. Az államférfi szerepe pedig amúgy is a legjobb lehetőség választása, amikor ugyanezeket a célokat követi.3 Kissinger nyíltan utal arra, hogy az államérdek felette állhat az emberi jogoknak. Döntő fordulatot hozhat az emberi jogsértésekért való nemzetközi felelősségre vonás jelentőségét illetően az, hogy 2001 nyarán sikerült a volt Jugoszlávia területén elkövetett cselekményeket vizsgáló törvényszék elé állítani Milosevic volt jugoszláv elnököt. Szociológiai értelemben ugyanis a legfőbb politikai bűnösökkel szembeni eljárás legitimálja és hitelesíti a nemzetközi felelősségre vonást. IV. A kétoldalú emberi jogi diplomácia Az államot a nemzetközi jog konszenzualitásából következően kényszeríteni nem lehet, a kényszer hatása alatt kötött nemzetközi szerződés semmis. Ugyanakkor kivételesen, bizonyos esetekben a nemzetközi jogi kötelező erő létrehozható egy adott állam kifejezett és egyértelmű egyetértése nélkül is. Erre példa volt az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának kötelező ereje, akár az ENSZ-alapokmány autentikus értelmezéseként, akár mint az általános szokásjog része. Mármost, ha a „kényszerítést" a vállalt kötelezettségek tiszteletben tartására történő rászorításként értelmezzük, a nemzetközi jog az emberi jogi egyezményekbe foglalt eljárásokat preferálja. Az ENSZ Nemzetközi Bírósága „A katonai és félkatonai tevékenység Nicaraguában, illetve Nicaragua ellen" ügyben megállapította, ha az emberi jogokat nemzetközi egyezmények védik, akkor az emberi jogok tiszteletben tartásának ellenőrzéséről magukban az egyezményekben gondoskodnak.6 Ennek a tételnek azonban ellentmond az államok gyakorlata, amely egyre szélesebb körben alkalmazza külpolitikájának részeként az emberi jogok tiszteletben tartatását más államokkal. Ez lényegében azt jelenti, hogy az önálló államként elismerés, a pénzügyi, gazdasági segítségnyújtás, a kereskedelmi kedvezmények, a fegyvereladás, a nemzetközi intézményekbe való felvétel támogatása előfeltételének tekintik az emberi jogok érvényesülését. Mindebből következően felvetődik a kölcsönösség hiányának és a szelektivitásnak a problémája. Az első arra utal, hogy a gazdasági, katonai hatalmakkal szemben a függő helyzetben lévő államok aligha léphetnek fel az ilyen államokkal szemben. A második pedig arra, hogy az emberi jogi külpolitika nem 2002. ősz 9
