Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Diplomácia és az emberi jogok
Kardos Gábor szánion a Nyugaton, csupán célként értelmezhető a magántulajdonra épülő piacgazdaság körülményei között. A hidegháború elmúltával eltűnt a szocialista emberi jogi koncepció, csakúgy mint nemzetközi következményei. Ily módon sokkal láthatóbbá váltak az Egyesült Államok és Európa közötti nézetkülönbségek, továbbá az Észak-Dél megosztottság. Az Egyesült Államok és Európa ellentétének alapja az egyéni jogok felelősség eltérő értelmezéséből ered. Az amerikai felfogás mind a két területen kiterjesztőbb és individuálisabb. Amerikában a vélemény és a fegyverviselés szabadsága szélesebb, de a bíróságok súlyosabb szabadságvesztéseket alkalmaznak, és halálbüntetést is kiszabnak. Az Egyesült Államok gyakorlata tagadja a gazdasági, szociális és kulturális jogok létét, mivel azok nem vagy csupán töredékesen kényszeríthetők ki bíróság által, és mert az öngondoskodás feladásához vezethetnek, ugyanakkor a tulajdonhoz való jogot sokkal kevésbé tartják korlátozhatónak. Az amerikai felfogás az emberi jogok nemzetközi védelme területén is individualistább az európainál. Ennek az az oka, hogy az Egyesült Államok önképe szerűit a világ legszabadabb állania, így nincs igazán szüksége arra, hogy nemzetközi egyezmények úján nyújtson garanciákat polgárainak. Így az 1966-ban aláírt ENSZ Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát az Egyesült Államok csupán Clinton első elnöksége idején ratifikálta. Más egyezmények megerősítését egyes érdekcsoportok mind a mai napig megakadályozzák, például ez a helyzet a Nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés kiküszöböléséről szóló egyezménnyel; ezt bizonyos lobbik hatására valamiféle ultrabalos-feminista kötelezettségvállalásnak tekintik. Aligha kerül hamarosan sor az állandó nemzetközi büntetőbíróság felállításáról rendelkező, 1998-ban aláírt római egyezmény amerikai megerősítésére sem. Ami az Észak-Dél nézeteltérést illeti, annak lényege az emberi jogok egyetemes jellegéről folytatott vita. Az emberi jogok koncepciója logikailag egyetemes jellegű, míg történetileg európai (nyugati).1 Az emberi jogok egyetemes, minden embert megillető koncepciójának nemzetközi joggá válása egymásnak ellentmondó tendenciákhoz vezetett. Se szeri, se száma azoknak a munkáknak, amelyek bizonyítani igyekeznek, hogy noha nem ők alakították ki, a világ nem európai civilizációi is mind, kivétel nélkül szervesen kapcsolódnak az emberi jogok koncepciójához. Ennek objektív alapját az egyén helyzetére vonatkozó közös kiindulópontok adják. Ugyanakkor a „nyugati" emberi jogokat súlyosan és tömegesen megsértő fejlődő államok - például Kína Tibetben, vagy India Pandzsábban vagy Kasmírban, illetve főként Irán, Indonézia, Malajzia - szívesen hivatkoznak a kulturális különbségekre. Arra tudniillik, hogy az eltérő kulturális hagyományok az emberi jogok megsértését viszonylagossá teszik, mi több azok állandó felenilegetése a Nyugat hegemonikus törekvéseit szolgálja. Aligha tagadható, hogy a kulturális különbségeknek igenis van jelentősége az emberi jogok érvényesülése szempontjából. Az egyén és a közösség viszonya, az állami tekintély tisztelete, a vallási hagyományok jelentős eltérésekhez vezethetnek az egyes emberi jogok elismertségét és tartalmát illetően. Ezek azonban nem kérdőjelezik meg 4 Külügyi Szemle
