Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Jordán Gyula - Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről
A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről c) a veszteséges vállalatok összes vesztesége/az összes vállalat adózás előtti profitja (Az 1996-os szakaszhatárt az indokolja, hogy 1997-ben hirdették meg a 2000-ig terjedő hároméves tervet az állami vállalatok rendbetételére, amire a későbbiekben kitérünk.) Az állami vállalatok teljesítményének ilyen mértékű leromlását nagyon sok tényező együttes hatása idézte elő. A reformidőszakban is hosszú ideig fennmaradt az a helyzet, hogy ezek a vállalatok nemcsak termelő, hanem egyúttal szociális gondoskodó egységek voltak, és csak a legutóbbi években indult meg ezen feladatok leválasztása róluk, és indult meg egy önálló társadalombiztosítási rendszer kiépítése. Ez azt jelentette, hogy ezek a vállalatok óvodákat, iskolákat, egészségügyi, üdülési létesítményeket finanszíroztak, gondoskodtak dolgozóik lakáshoz juttatásáról, és ami különösen a régebbi vállalatok esetében jelentett nagy terhet, fizették a tőlük visszavonultak nyugdíját. A veszteségek egy másik fontos forrását jelentette a „kétvágányú" tervezésből adódó háromféle árrendszer (kötelező térvárak, orientáló térvárak és szabad árak). Nem véletlenül koncentrálódtak a veszteségek bizonyos iparágakra (szén- és olajbányászat, textil- és gépipar stb.), mert nem egy esetben az eladási árat a költségek alatt állapították meg. Más esetben a piaci eladások csökkenése volt az ok, elsősorban a túlzott kapacitások miatt. 1994-ig igen magas, 55 százalékos adókulccsal adóztatták az állami cégeket, egyéb terhek mellett, és mint a táblázatból is látható, a kormányzati adóbevételek aránytalanul nagy részét e vállalatoknak kellett befizetniük a költségvetésbe. E cégek körbetartozása igen magas arányt ért el, ez eltorzította az árak, a bankok funkcióit, a vállalatok kölcsönösen eladósodtak vagy közvetlen árucserét folytattak. Komoly hatást gyakorolt helyzetükre a nem állami szektorok gyors növekedése: e szektorok vállalatai a piaci szabályok alapján működtek, így a gazdaságot nagyrészt a piaci erők kezdték kormányozni, ami nagy kompetitiv nyomást gyakorolt az állami vállalatokra az árakat, a menedzsment tevékenységét, a gyors innováció igényét stb. tekintve. A korábban elért, magas és adminisztratív eszközökkel is támogatott profitszintjük gyorsan csökkent, ami aláásta beruházási kapacitásukat, ebből a szempontból is az állami eszközökre utalva a cégeket. Az adminisztratív irányítás decentralizációja, a piaci hatások érvényesülése előtti akadályok lazítása csak részben növelte meg e vállalatok önállóságát. Az állami cégeknél 1987 óta bevezetett szerződéses felelősségi rendszer tulajdonképpen megnövelte az alsóbb szintű kormányzati szervek felügyeleti és beavatkozási hatalmát. A vállalatoknak ezekkel a szervekkel kellett megegyezniük az adók, szubvenciók, kérdésében is, sőt, a bankok felett gyakorolt ellenőrzésük révén e szervek, a vállalatok rendelkezésére álló bankkölcsönöket is befolyásolni tudták. Ezek következtében a vállalat tevékenysége és nyereségessége továbbra is jelentős mértékben a cégnek az adott szintű kormányzati, felügyeleti szervekkel szembeni alkupozíciójától függött. Ráadásul ezeknek és különösen a pártszerveknek megmaradt a beleszólása a vállalati menedzsment 2002. nyár 89
