Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége
Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége A kormányzati struktúrát is sokan bírálják. Minden kritikus hang egyetért abban, hogy túl sok a huszonkilenc tárca, szakmailag nem indokolt, elég lett volna a korábbi tizenöt is. Ez a nagy szám nyilván politikai alkuk, kompromisszumok és nem szakmai szükségletek alapján jött létre. Igen figyelemreméltó, és a pastukra hátrányos, hogy nincs törzsi ügyek tárcája, amely jellegzetesen pastu tárca, és helyi szükséglet. Nincsen nemzetiségi ügyek tárcája sem, a határőrség hovatartozásáról pedig viták folynak. Holott a királyság és Daud, valamint Taraki uralma idején törzsi- és határügyi tárca volt (a legtöbb pastu törzs az állammal kötött korábbi szerződések értelmében saját kötelékekben látja el az országhatárok védelmét), Karmai a törzsi és a reguláris határőrséget szétválasztotta. A határőrség a belügyhöz, majd a honvédelmi tárcához került. Karmai regnálása idején nemzetiségi és törzsi ügyek minisztériuma volt, dr. Nadzsi- bullah vezetése alatt a nemzetiségi és a törzsi ügyeket szétválasztották két önálló tárcára, a Rabbani-adminisztráció mindkettőt megszüntette, a tálibok viszont ismét felállították a törzsi tárcát, törzsi és határügyi tárca gyanánt. Az állambiztonság dr. Nadzsi- bullah óta önálló tárca volt, ezt most megszüntették, és a belügyhöz rendelték. Az utolsó pillanatban ugyanez történt a határüggyel, a december ötödikéi megállapodáson a római csoportnak juttatandó önálló tárcaként szerepel. Vezetőjét később nevezték meg, a tárca határügyi minisztérium lett. Az Északi Szövetség viszont azt az álláspontot képviselte, hogy a határőrség is olvadjon be a belügybe. Ami az új kormányzat ellenfeleit illeti, a tálibokra mért megsemmisítő csapás után immár nem is annyira külső nyomásnak, hanem a belső széthúzás erőinek kell ellenállnia. Az Északi Szövetséghez tartozó szervezetek és a független törzsi tanácsok közt, illetve a széthulló Északi Szövetségen belül várható fegyveres harcok kitörése. Ellentmondásos helyzet állt elő, hiszen a jelenlegi ideiglenes kormányzó szerv legnagyobb összetevőjéről van szó, de minden egyes csata, amelyben e független törzsek kiverik területükről a levitézlett mudzsahed szervezeteket, Karzai kormányát erősíti, akárcsak az Északi Szövetség esetleges szétesése. Az első hat hónap embert próbáló feladatai a legtöbb jelenlegi szereplőt távozásra késztetik. Feltehetően ezen felismerés által vezettetve neveztek meg a szervezetek kevésbé ismert, nem élvonalbeli politikusokat, mindamellett, hogy a politikai generációváltás is zajlik. A politikában is úgy van, mint a háborúban. Mikor már az előőrsök kimerültek, akkor lépnek a csatamezőre a hátországban pihentetett, valóban ütőképes seregek. Afganisztánban a központi hatalom mindig gyenge volt, és mindig nagy szerep jutott a lokális hatalmi centrumoknak, ezért az új állami struktúrával kapcsolatosan a föderatív elképzelések a legnépszerűbbek. Ebben nemcsak a nemzetiségek képviseleti szervei, de a pastu törzsek is viszonylag nagy önállósághoz jutnának. Ami a kialakítandó politikai struktúrát illeti, Afganisztán jelenlegi helyzetében a dzsirgák szerepének erősödése jelenti a megoldást. Nem történelmi anakronizmust, hanem a demokrácia és közösségi cselekvés kezdetleges, archaikus de jól működtet2002. nyár 77
