Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége

Katona Magda nehezen értette meg az új idők szavát, hogy nem lehet immár elnök Kabulban. A tár­gyalások nyertesei a nők és az új politikusgeneráció. Az is történelmi szükségszerűség hogy nem jelentős szervezetek másodvonalbeli tagjai kerültek az első körben megne­vezésre, egy olyan időszakban, amelyen hamarosan túlhalad a történelem. E szakasz átmeneti, következésképp az emberek nagy része is. Nemhogy két esztendő, de fél év múltán sem lesznek sokan közülük a történelmi porondon, e korszak embert próbáló, szinte lehetetlen feladatai és a tényleges katonai, társadalmi viszonyok inadekvát mód­ja sokakat felőrölnek majd. Sem a szervezetek aránya, sem a nemzetiségi megoszlás nem tükrözi az afgán tár­sadalom politikai, szociális és etnikai struktúráját. A pastuk aránya még a nekik szánt egyharmadot sem éri el, valójában nem több 25 százaléknál. (A nemzetiségi arányok kijelölésénél a dr. Abdullah által állított, téves 38 százalék pastu, 25 százalék tádzsik, 20 százalék hazara számarányt igyekeztek tekintetbe venni). A három egyéb nemzeti­ségűből egyik a badakhsáni hegyvidék szülötte, mundzsani nemzetiségű, iszmaelita síita (az ügy pikantériája hogy a szigorúan szunnita többségű országban éppen a mek- kai zarándoklat éves megszervezéséért és az egyházi alapítványokért felelős tárcát kapta), a másik nurisztáni, a harmadik pedig suta qizilbas (eltádzsikizálódott azerbaj- dzsáni, Nadir Avsar katonáinak leszármazottja). Az új kormányzatban hatan voltak tagjai az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt­nak, köztük a Sura-i Nizar által delegált hadügyminiszter Fahim tábornok és a belügy­miniszter, Junusz Qanuni, ugyancsak az Északi Szövetség által jelölt miniszterelnök­helyettes, az energetikai ügyekért felelős, üzbég nemzetiségű Saker Kargar, aki a Szov­jetunióban tanult, Álam Razm tábornok, Dosztum renegát parancsnoka, valamint a ró­mai csoport által delegált egészségügyi miniszter asszony, az ugyancsak szovjet diplo­más, dari anyanyelvű Mohammadzai dr. Szuhaila Sziddiqi orvos tábornok, aki rend­fokozatát dr. Nadzsibullahtól kapta, és mind a Rabbani-kormány, mind a tálibok alatt megtarthatta tábornoki rangját, és végig hivatalban volt Kabulban az úgynevezett négyszáz ágyas katonai kórház sebészetének vezetőjeként. Ok öten az ANDP Parcsam frakciójához tartoztak, míg a római csoport által delegált Abdul Khaleq Fazal az ANDP Khalq szárnyának tagja volt. Igen figyelemreméltó az Északi Szövetség tárcáin belül a szövetséghez tartozó szer­vezetek közötti megoszlás. A hazara és üzbég szövetségesek, vagyis a Hezb-i Wahdat és a Dzsombes-e Milli képviselői azt szerették volna, hogy mindegyik nagyobb nem­zetiség egy-egy kulcstárcához jusson. A Hezb-i Wahdat képviseletében Mohaqqeq azt követelte hogy mivel a miniszterelnök pastu, a belügyi tárcát a Hezb-i Wahdat kapja, a hadügyeket Dosztum Dzsombes-e Milli szervezetének, a külügyi tárcát pedig a tá- dzsikoknak juttassák. Dosztum ezzel szemben a külügyi tárcát követelte a maga szá­mára, a belügyet a Hezb-i Wahdatnak és a hadügyeket a Sura-i Nizarnak (ahogyan ő fogalmazott, „a pandzssirieknek") szánta. 74 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom