Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége
Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége sek azonban a válság rendezésének ebben az első, katonai szakaszában nem manifesztálódnak önálló erőként. Megbújnak a törzsi tanácsokban együtt volt mudzsahedekkel és a volt tálibokkal, kivárják, hogy az Északi Szövetség szalonképtelen, konszolidálódni képtelen erői hogyan járatják le magukat. A helyzet kísértetiesen hasonlít az 1992-ben egyszer már létrejött szituációhoz. Politikai és katonai vákuum, káosz, anarchia, egymásnak ugró csoportok, útonállás, banditizmus remélhetően csak átmeneti visszatérését figyelhetjük meg. A háború első szakasza, a nyílt, idegen katonai beavatkozás befejeződött. A második szakaszt, legalábbis Afganisztánon belül, nem a terroristák elleni hajtóvadászat fogja jelenteni, hanem a fegyveres harcok szubregionális, lokális szinteken tartása, amelyek tisztító jellegűek lesznek, még évekig fognak tartani, de belőlük kristályosodik ki az új politikai struktúra. Az ország konszolidációjához igen hatékony ENSZ-je- lenlétre van szükség, feltehetően a koszovói vagy a kelet-timori típusú protektorátusra, amelyben az ENSZ-erők nemcsak katonailag biztosítják a nagyvárosokat, de a kormányzást is ellenőrzik. Az Északi Szövetséggel szemben álló déli koalíció még nem jött létre, de alakul. Az új politikai struktúra nyilvánvalóan olyan föderatív szervezet lesz, ahol az északi és déli területek önállósága nagy, kapcsolatuk lazább, ám a fragmentációnak már nincsen reális esélye, ebben a jelenlegi állapot minden aggasztó jelenség ellenére merőben különbözik az 1992-estől. 4. Ideiglenes kormányzat kérdőjelekkel Az Afganisztán jövőjének kialakítása végett folytatott tárgyalásokon igen nagy szerep jutott az emigráns csoportoknak. Mindenekelőtt Zahir Sah környezetével folytak Rómában tárgyalások, más csoportokkal Peshavarban és Bonnban tárgyaltak. A ciprusi tanácskozást Irán szervezte meg. A utóbbin részt vett szervezetek legjelentősebbje Gul- buddin Hekmatiar Hezb-i Iszlami (Iszlám Párt) szervezete. Hekmatiar, aki pastu létére az utóbbi években Iránban él, elítéli mind a háborút, mind a tálibokat, s akárcsak az Északi Szövetség, egészen decemberig elutasította a király visszatérését. A peshavari csoporthoz királypárti, szekularizált állammodellért síkra szálló mérsékelt iszlám szervezetek, független nacionalisták, valamint szociáldemokraták tartoznak, ezek Nemzeti Egyetértés Tanácsa (Sura-je Tafahum-e Milli) néven nemzeti egységfrontba tömörültek. Vezetője Iszhacj Gailani, Pir Sayed Gailani mérsékelt, királypárti mudzsahed vezető fia. Gailani, Mudzsaddadi valamint Nabi Mohammadi szervezete a konszolidáltabb mudzsahed csoportok mérsékelt elemeit foglalja magában, valamint a mérsékelt ulemákat. Az Afgán Szociáldemokrata Párt (Afghan Millat) is csatlakozott ehhez a szövetséghez. Vezetője, Anwar ul-Haq Ahadi. Ide tartozik Fatima Gailani Afgán Nőszövetség szervezete is. 2002. nyár 71
