Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége
Katona Magda buli hazarákat, Kart-i Szeh, Avsar és Csindawal lumpenjeit és Ahmad Sah Maszud Surai Nizar szervezete egyesültek a Dzsabal usz-Siradzs-i egyezmény keretében, és megegyeztek, hogy elfoglalják Kabult. Ehhez élvezték a karmalisták burkolt támogatását. A szovjet inváziótól leginkább a falusi lakosság szenvedett, mivel a „felégetett föld" brezsnyevi taktikáját vidéken alkalmazták; a nagyvárosok, amelyekbe a kormányhatalom koncentrálódott, mindaddig, amíg a mudzsahedek Stinger rakétákat nem kaptak, viszonylag épen maradtak. Ezekben a harcokban azonban főleg a városiak szenvedtek. Kabulban teljesen az 1970-es évek Bejrutjához hasonló helyzet alakult ki, ahány kerület, szinte annyi hadúr uralkodott és vívott ádáz harcot a többi hadúr csapataival. Ugyanezek a mudzsahed szervezetek, amelyek szigorúan alapon szerveződtek, saját szűkebb pátriájukban a saját etnikumukhoz tartozó lakossággal viszonylag jól bántak, miután az etnikai tisztogatást haladéktalanul elvégezték uralmuk kezdetén. Minden hadúr etnikai homogenizációra törekedett a más törzsekhez tartozók elűzésével, mert csak vérségi kötelékek alapján tudta biztosítani uralmát. Politikai programmal egyik sem rendelkezett. A mudzsahed szervezetek kezelhetetlenné váltak, és tevékenységük végül már sértette a nyugati érdekeket. Mind kapcsolatrendszerük kialakításában, mind tevékenységükben szembekerültek az eredeti célkitűzésekkel, olyan Frankenstein-teremtmények- nek bizonyultak, amelyek teremtőik ellen fordultak. Ez a vérzivataros káosz, az ország és az állami funkciók dezintegrációja mindenekelőtt Oroszországnak állt érdekében; hogy instabil övezettel védje a posztszovjet közép-ázsiai köztársaságokat a nyugati befolyás behatolásától. Afganisztán lerombolása, nemzeti értékeinek megsemmisítése, a műkincsek és a turizmus átvonzása Pakisztánba Iszlámábádnak volt különleges érdeke. Az afgán államiság megszűnésével vált lehetségessé a Pakisztán egységét veszélyeztető Pastunisztán-mozgalom semlegesítése. Ráadásul 1993-ban lejárt a Durand-szerződés száz éve. E szerződés értelmében a Durand-vonal ideiglenes tűzszüneti szerződés volt és nem államhatár. Pakisztánnak nem állt érdekében hogy Kabulban olyan erős nemzeti kormány legyen, amely nem újítja meg a Durand-szerződést. Az Afganisztánban uralkodó zűrzavar különösen kedvezett Iránnak, amely az afgán állam megszüntetésének, etnikai és politikai fragmen- tációjának, dezintegrációjának élharcosa volt. Irán biztos lehetett benne, hogy amíg Afganisztánban zűrzavar van, a türkmenisztáni földgáz és a kazahsztáni kőolaj nem kerül ki az iráni szénhidrogének vetélytársaként Afganisztán területén megépítendő új vezetékeken a világpiacra. 2.3 A tálibok diadalútja Éppen ezért nyugati részről a közép-ázsiai köztársaságok politikai önállósodásával, gazdasági útkeresésükkel párhuzamosan egyre markánsabban jelentkezett annak igénye, hogy Közép-Ázsiából afganisztáni területen megépüljön egy ilyen vezeték. Ebben Pakisztán is érdekelt volt. 58 Kidügyi Szemle
