Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége
Katona Magda 2. A szovjet intervenció következményei 2.1 Az iszlám ellenállás Míg a Khalq szociális reformjai meglehetősen népszerűek voltak, az idegen megszállók és helyi helytartóik, a parcsamisták ellen országszerte felkelés bontakozott ki. Az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei Pakisztán és Szaúd-Arábia segítségével megkezdte a szovjet megszállás ellen az iszlám ellenállás megszervezését, politikai szervezeteik és katonai erejük kialakítását, kiképzésüket és felfegyverzésüket. Az 1980-tól létrejött ötvennégy csoportból hét nagyobb párt jött létre, amelyek Peshavarban szövetséget kötöttek, a Dzsamiat-i Iszlami (Iszlám Szövetség) Burha- nuddin Rabbani politikai és Ahmad Sah Maszud katonai vezetésével, az immár belőlük kivált, önálló a Hezb-i Iszlamit (Iszlám Pártot) megalakító Gulbuddin Hekmatiar és Maulavi Junusz Khalisz ugyancsak Hezb-i Iszlami nevét viselő szövetsége, valamint létrejött Nabi Mohammadi Harakat-i Iszlami (Iszlám Mozgalom) nevű szövetsége, valamint Abdul Raszul Szajjaf Ittihad-i Iszlami (Iszlám Egység) vahabita szervezete, amelynek szaúdi és egyéb arab kapcsolatai voltak (az arab zsoldosok nagy része, így Bin Laden csoportja is, ehhez a szervezethez kötődött). A Khalisz-féle Hezb-i Iszlamiból később kivált Dzsalaluddin Hakkani szervezete, akárcsak a többi fenti szervezet, radikálisabbak voltak, míg Szebghatullah Mudzsaddadi Dzsabha-je Nazsat-i Milli (Nemzeti Megmentés Frontja) és Pir Szaid Gailani Mahaz-e Milli (Nemzeti Mozgalom) nevű mérsékeltebbek, királypártiak. Az előbbi négy, radikális szervezet elutasítja a királyságot és a nyugati típusú demokráciát egyaránt, és iszlám államot akart létrehozni. Szajjaf szervezete a legradikálisabb, ők a velük szövetséges szervezeteket is „korruptnak" tartották. A szovjet megszállók ellen „dzsihádot" (szent háborút) hirdető mudzsahed szervezetek mind vallási és etnikai alapon szerveződtek. A „Peshavari Hetek" mind szunnita - és a Dzsamiat-i Iszlami kivételével mind pastukból álló - szervezetek voltak. A Dzsamiat-i Iszlami szintén szunnita, ám zömmel tádzsikokból áll. Vezetői is tádzsi- kok. Politikai irányítója, Burhanuddin Rabbani a badakhsáni hegyvidék tádzsikjai közül való, míg katonai vezetője Ahmad Sah Maszud pandzssiri tádzsik. A síita hazara szervezetekből Irán szervezte meg Teheránban a nyolc szervezet szövetségét. Ugyancsak Irán támogatta már az iráni „iszlám forradalom" hatalomra kerülésétől, 1979 februárjától Iszmail Khant, az 1979. márciusi heráti zendülés vezetőjét. Már az 1980-as esztendőtől kezdve özönlöttek az országba a különböző arab országokban toborzott zsoldosok a szaúdi pénzzel, egyiptomi, pakisztáni és amerikai kiképzőkkel együtt. Ezek az arab zsoldosok az 1980-as évek közepétől már nyíltan hirdették a „dzsi- hád" nemzetköziségét, a muszlim hívők közössége, az „umma" nemzetek felettiségét. A szovjet hadsereg széles körű katonai hadműveleteket hajtott végre vidéken szőnyegbombázásokkal, főleg a Hindukustól délre fekvő, zömmel afgánok (pastuk) által 56 Külügyi Szemle
