Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Kollár János: Törökország a terrorizmus ellenes küzdelemben. "Az iszlám mintaállam" szerepe szeptember 11. után
Kollar Innos lan PKK-vezér kenyai elfogására, ami a CIA hathatós segítségének eredménye. Az Egyesült Államok több ízben felszólította Görögországot, amely Törökország szerint otthont adott a PKK egyes vezetőinek, hogy tegyen hatékony intézkedéseket a terrorizmus visszaszorítására. Jogosan emelik ki a török lapok - a török külügyminisztérium tájékoztatása alapján - Bush elnök köszönő leveléből, amelyet 2001. november 20-án juttatott el Ecevit kormányfőhöz, hogy „a terrorizmusellenes harcban Törökország az USA-t legjobban megértő államok egyike". Bush kiemeli azt is, hogy a terrorizmusellenes koalíció létrehozásának gondolatát Atatürktől vették, és az iszlám országoknak Atatürköt és a laikus Törökországot kell példaként tekinteniük.30 Törökország a terrorizmusellenes harcban Amerika természetes szövetségese, s ez reagálásainak kiindulópontja.31 Törökország sokoldalúan segítette az USA vezette terrorizmusellenes folyamatot. Vegyük számba a török politikai, információs, katonai és egyéb jellegű segítségét. A török vezetés nem késlekedett politikai támogatásával, bár ennek során hamarosan felvetődött valamennyi bel- és külpolitikai természetű aggodalma. Cem külügyminiszter még szeptember 11-én szolidaritásáról biztosította az amerikai népet, és az események figyelemmel kísérését helyezte kilátásba azzal a megfontolással, hogy „megtehessen mindent, ami szükséges". Ecevit kormányfő a következő napon kijelentette, hogy „az egész emberiségnek egyesülnie kell a terrorizmus ellen". Cem külügyminiszter még aznap - az iszlám vezetők érzékenységével - figyelmeztetett: „Egy vallás melléknévként való használata a terrorizmus szó előtt - rendkívül sérelmes minden vallással szemben. Nincs iszlám, keresztény vagy zsidó terrorizmus." Ugyanitt már megjelent Törökország különleges helyzete a terrorizmus vonatkozásában: a külügyminiszter - a washingtoni szerződés 5. cikkelyének aktivizálása kapcsán - megjegyezte, hogy „Törökország, amely szenvedett a terrorizmustól, már hosszú ideje síkra szállt egy hasonló lépés mellett..." Még világosabban fogalmaztak - a hagyományok alapján állva - a török tábornokok: Büyükanit helyettes vezérkari főnök szeptember 26-án arról panaszkodott egy ankarai beszédében, hogy a nemzetközi közösség nem támogatta Törökországot, amikor az saját terrorizmusával küzdött. Kivnkoglu vezérkari főnök pedig október elsején kijelentette: „Nem tudhatjuk, hogy az USA mit gondol az iraki helyzetről, de mi semmiképpen sem fogadhatjuk el kurd állam de facto létrehozását a térségben."32 Szeptember 11-ét követően a török vezetés számos alkalommal nyíltan megfogalmazta, hogy nem szeretné, ha Amerika következő célpontja a terrorizmus elleni küzdelemben Irak lenne. 2001 decemberének végén és 2002 januárjának elején azonban a nemzetközi sajtó szerint növekedett az esélye az Irak elleni akciónak. Török részről ennek megfelelően finomították álláspontjukat: A vezérkari főnök kijelentette, hogy Törökország számára Szaddám személye nem fontos, de az Irak elleni csapás és az ország területi megbomlása esetén újabb hatalmas gazdasági veszteségek érnék Törökországé Külügyi Szemle
