Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Kollár János: Törökország a terrorizmus ellenes küzdelemben. "Az iszlám mintaállam" szerepe szeptember 11. után
Kollar János tő, hogy Törökország egyszer csak feladja majd azt a frusztráló és megalázó szerepet, melyben koldusként kényszerül nyugati tagságért könyörögni, és inkább úgy dönt, hogy egy hatásosabb és emelkedettebb történelmi szerepre tör az iszlám legfőbb szószólójaként - és a Nyugat ellenségeként", amihez előbb el kell vetni az atatürki örökséget.3 Ezzel éppen ellentétes véleményt hangoztatnak az atatürkista török vezetők: Ismail Cem külügyminiszter úgy véli, hogy „Törökország az iszlám identitású államok között az egyetlen, amely osztja korunk minden olyan értékét mint a »demokrácia«, »az emberi jogok«, »a szekularizmus« és a »nemek egyenlősége«. A szeptember 11-ét követő időszakban, amikor is a radikalizmus és extremizmus jobban hallatja hangját, és érthetőbbé váltak az általuk megjelenített veszélyek, fontosabbá vált a »török modell«".4 Anélkül, hogy elméleti civilizációs fejtegetésekbe bocsátkoznánk, érdemes ezt a különleges iszlám országot gyakorlati-tényleges helyzete alapján górcső alá venni, mivel az említett sajátosságai határozzák meg szerepét - előnyökkel és korlátokkal együtt - a jövő Bush elnök által meghirdetett terrorizmusellenes harcaiban. Előbb rövid áttekintést adunk a modern Törökország fejlődéséről, különös tekintettel az iszlám vallás és a hadsereg szerepére, szólunk a törökországi terrorizmusról, a kurdkérdésről, a kapcsolódó török Irak-politikáról; majd ezzel a háttérrel megvizsgáljuk a szeptember 11 -e után létrejött nemzetközi terrorizmusellenes koalícióban való részvételét és ezzel kapcsolatos jövőbeni törekvéseit. „Törökországnak grandiózus múltja és fényes jövője van, de a jelene..." Első pillantásra lesújtónak tűnik az ország állapotának ez az általam végzett összegzése, azonban másképpen is lehet, sőt másképpen is kell értelmezni. Törökország legújabb kori történelme - a jelene is - ugyanis a folytonos átmenet, a gyakran gyors tempójú fejlődés időszaka. Mustafa Kemál Atatürk, a török történelem legnagyobb alakja az Oszmán Birodalom romjain a húszas és harmincas években létrehozta a modern Törökországot, az első valóban szekuláris iszlám államot, amely azóta is - olykor-olykor visszalépésekkel - folyamatosan fejlődik, és a nyugati demokráciákat tartja követendő mintának. A politikai elit nagy része úgy véli, hogy az iszlám vallás - elméletileg - nemhogy akadályozza Törökország európai integrációját, hanem segítségével elkerülhetők a nyugati civilizációkra jellemző egyes olyan káros jelenségek is, mint például az alkoholizmus, a családok szétesése stb. Főképpen nyugati megfigyelők - és a mélyen vallásos török muzulmánok is - ezzel szemben úgy vélik, hogy a nyugati demokráciákhoz, kultúrájukhoz való közeledés sebessége az iszlám visszaszorulásával fordítottan arányos, ami már Atatürkkel megkezdődött. (Ez utóbbi felfogás Huntington professzor Törökországra vonatkozó, fentebb említett megközelítését látszik igazolni.) 28 Külügyi Szemle
