Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Sokoloff,Georges: "Sikerül-e Putyinnak letérnie az eddigi útról?"
Folyóiratszemle a fizetések, a vállalati és az állami bevételek emelkedését vonta maga után. Bár a The Economist meglehetős iróniával jellemezte az 1988 szeptemberében hatalomra lépett új kormányt, „amelynek élén egy főkém áll (Primakov), oldalán a Goszplan volt elnökével (Masjukov) és a világ legrosszabb jegybanki igazgatójával (Gerasenko)", ez a kormány és az utána következők is ügyes devizapolitikát és szigorú monetáris politikát folytattak. Az 1988-ban meglódult infláció 1999 és 2000 között csökkenni kezdett, a költségvetési egyensúly pedig javult. Az olajárak emelkedése is az orosz gazdaság malmára hajtotta a vizet. Egyrészt az olajexport megadóztatása növelte a költségvetés bevételeit, másrészt a folyó fizetési mérleg jelentős többletet mutatott, amelyet a devizatartalékok felhalmozódása követett: 2000 végére 27 milliárd dollár halmozódott fel, szemben az egy évvel korábbi 12,8 milliárd dollárral. Ennek hatására a vállalatok közötti csereügyletek aránya is szemmel láthatóan csökkent: 1999-ben 43 százalék volt, míg 2000 végén már csak 20 százalék. Ám ezekből az eredményekből elhamarkodott dolog lenne bármilyen következtetést levonni. Az utóbbi négy évben többször is tévedtek a gazdasági szakértők az orosz konjunktúra megítélésében. Egy lehetséges „orosz reneszánsz" esélyeinek a latolgatásában inkább olyan adatok figyelembevételére van szükség, amelyek hosszabb távú rálátást tesznek lehetővé. Ebben a legfontosabb támpontot a hosszú távú gazdasági növekedés vizsgálata jelenti; ezen belül a szerző a villamosáram-fogyasztást és a GDP-t veszi alapul. Az áramfogyasztás alakulását az 1965 és a 2000 közötti időszakra kiterjedő grafikon ábrázolja. Ez azt mutatja, hogy az 1970-es évek végének stagnálása nem igazi mozdulatlanság, hanem az erőgyűjtés időszaka, amelyet 1983 és 1987 között felélénkülés követ, majd 1990-től recesszió következik, amely 1992 és 1994 között éri el tetőfokát. 1995 után kedvező fordulat állt be, amely jelenleg is folytatódik. A mostani javulás azonban nem elégséges ahhoz, hogy ellensúlyozza a múltbeli visszaesést; csaknem húsz évet kell ahhoz visszamennünk az időben, hogy a jelenlegihez hasonló szintű fogyasztást találjunk, sőt az ipari fogyasztás tekintetében akár huszonöt évet is. Az ipari tevékenység szintjén tehát olyan a helyzet, núntha az orosz gazdaság egy tapodtat sem haladt volna előre Brezsnyev óta. A másik mutató az egy főre eső GDP alakulása. A nemzetközi összehasonlítást tartalmazó táblázat szerint az orosz gazdaság az utóbbi tíz évben további hátrányokat halmozott fel az Egyesült Államok és az EU viszonylatában. A jelenlegi javulás ellenére így az egy főre eső GDP Oroszországban az amerikai szint egyharmadáról az egyhatodára esett vissza, míg az európai szint feléről a negyedére csúszott le. Bármilyen ijesztőnek is tűnnek ezek az adatok, hosszabb idő távlatából szemlélve azt láthatjuk, hogy Oroszországban az egy főre eső GDP csaknem egy évszázada az amerikai szint 20 és 40 százaléka között helyezkedik el. Megjegyzendő még az is, hogy a brezsnyevi időszakban, amikor a Szovjetunió a leginkább megközelítette az Egyesült Államokat, a GDP összeomlott a hadi kiadások és beruházások alatt: a fogyasztás alig érte el az amerikai szint negyedét. 192 Külügyi Szemle
