Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - DOKUMENTUM - A Pentagon védelmi jelentése 2001
A Pentagon védelmi jelentése 2001 nai beruházások csökkentését irányozta elő, önmagában is új kockázati tényezőt termelt ki. Mindezek mellett a Pentagon kockázatfelmérő és -kezelő összefoglalója a katonai kihívások széles palettáján jelentkező jelenlegi és jövőbeni fenyegetéseket sem hagyja számításon kívül. A minisztérium új, szélesebb alapokon nyugvó megközelítésbe helyezte a kockázatkezelést. Az újonnan felállított kockázati keretrendszer biztosítékot jelent arra, hogy a védelmi intézmények olyan szemléletmóddal fognak rendelkezni, amely alapján a jelentésben taglalt védelem- politikai célok hatékonyan teljesíthetők. • Haderő-gazdálkodás: elegendő számú jól képzett alkalmazott toborzása, képzése és felszerelése, valamint a készenlét fenntartása a hadműveleti célok megvalósítása során. • Hadműveleti dimenzió: egy váratlanul kirobbant konfliktus vagy egyéb előre nem látott esemény során a katonai célok megvalósításának képessége. • Jövőbeni kihívások: a közép és hosszú távú katonai kihívások során a győzelemhez szükséges hadműveleti koncepciók kifejlesztése és az ehhez szükséges új kapacitásokba való beruházás • Intézményi dimenzió: a kockázatkezelés gyakorlatának és ellenőrzési mechanizmusának kialakítása, a hatékony forrásfelhasználás és működtetés érdekében A keretrendszerben a minisztérium megfelelő összhangba hozza az alapvető célokat a rendelkezésekre álló forrásokkal, valamint érvényre juttatja az elmúlt évtized tapasztalatait is azon törekvésében, hogy a stratégia, a haderő-szerkezet és a források egyensúlyba kerüljenek. Ezen a négy területen a minisztérium közvetlenül a haderőfejlesztést és -értékelést, a kulcsszerepet játszó kapacitásokat és ezek logisztikai és ipari infrastruktúráját célozza meg. A jelentés fontosnak tartja, hogy a minisztérium képes legyen saját elvárásainak megfelelni: ha kell, képes legyen haderőt felvonultatni a baráti országok védelmében, képes legyen potenciális ellenfeleit elrettenteni és elriasztani az Egyesült Államok érdekeinek megsértésétől, és ha kell, képes legyen legyőzni ellenfeleit. A tényezők megkívánják a hadsereg tagjaitól, hogy akár életüket is kockáztassák akár az Egyesült Államok területén, akár azon kívül. A feladatok végrehajtására határozott szabályozási és ellenőrzési mechanizmusra van szükség. Az 1990-es években az Egyesült Államok részvételével lezajlott katonai műveletek bizonyos típusú haderők hiányát fedték fel. A Pentagon válaszul felállította új haderő-gazdálkodási mechanizmusát. A mechanizmus magában foglalja a Globális haditengerészeti jelenlét politikáját (Global Naval Forces Presence Policy-t, GNFPP), amelynek feladata, hogy lehetőleg még békeidőben gondoskodjon a haditengerészeti egységek allokációjáról a lehetséges hadszínterek közelében, valamint az ebbe a kategóriába tartozó Globális katonai jelenlét politikája (Global Military Force Policy, GMFP), amely a kulcsfontosságú felügyeleti és felderítő rendszerek szabályozásával foglalkozik. A minisztérium az Összhaderőnemi katonai jelenlét politikájának (Joint Presence Policy) létrehozásával kiterjeszti erre irányuló elképzeléseit. A védelmi jelentés bemutatja az 1994 novembere és 2000 decembere között lezajlott hadműveletekben részt vett aktív katonai alkalmazottak létszámának alakulását - amely viszonylag széles skálán mozog -, miközben az teljes időszakra az aktív állomány létszámának lényeges csökkenése jellemző. Ezzel összefüggésben a védelmi erők számának jelentős növekedését figyelhetjük meg (8 millióról 12 millióra). Az 1994-et megelőzően a Minisztérium egyáltalán nem látta szükségesnek a bevetésekben részt vett alkalmazottak számáról összesített szinten adatot gyűjteni, de a jövőben szándékában áll hangsúlyt fektetni erre a tevékenységre. 2002. tavasz 189
