Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Zeidler Miklós: A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944)
A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944) zölt. A folyóirat utolsó évfolyama 1940-ben jelent meg - ezt követően a magyar-angol jó viszony dokumentálása már nem tűnt volna időszerűnek. Fontosnak tartotta az MKT a fővárosi és vidéki ismeretterjesztő előadások megrendezését is. Utóbb, amikor a vidéki látogatások már szinte menetrendszerűen követték egymást, a szervezők a megkövetelt igényes nívó mellett főként két szempontra voltak tekintettel: „Az egyik hogy az előadás módja olyan legyen, amelyet a laikus közönség is megért, a másik pedig, hogy egy-egy előadás legfeljebb fél óráig tartson, mert hiszen a publikum figyelő képessége - tekintettel a több előadásra - kimerül."26 Ez természetes is volt, hiszen miközben Budapesten egymást érték a legkülönbözőbb külpolitikai jellegű előadások, a vidéki városokban - nem beszélve a kisebb településekről - kimondottan ritka eset volt, hogy a nagyközönség ily módon csiszolhassa tudását. A Külügyminisztérium melegen pártolta a vidéki akciót és - bár honoráriumot nem fizetett - az előadók költségeit rendszeresen megtérítette.27 A vidéki előadások - külügyi matinék és estek, kihelyezett Külügyi Szemináriumok - ettől kezdve a társaság tevékenységének rendszeres és egyik legfontosabb elemévé váltak. Az előadások száma elérte a 250-et; az utolsót minden valószínűség szerint Rozsnyón tartották 1944. március 15-én - mindössze négy nappal a német megszállás előtt. Ami az MKT külpolitikai koncepcióját illeti, az lényeges pontjait tekintve egybevágott a Bethlen-kormány hivatalos külpolitikai felfogásával. A realitásokkal számot vetve támogatta a nemzetközi diplomáciai rendszerhez történő igazodást, a revízió békés és jogszerű eszközökkel történő megvalósítását hangoztatta, és igyekezett alternatívát felmutatni a vérmes irredenta propagandával szemben. Ugyancsak kiállt a Nemzetek Szövetségének eszméje mellett, amelyben viszont bizonyos hazai körök - különösen a szélsőjobboldalon - kizárólag a Párizs környéki békék erőszakos konzerválásának perfid eszközét látták. A területi revízió mértékéről a Magyar Külügyi Társaságon belül nem alakult ki egységes álláspont. A kérdés sokáig fel sem merült - úgy látszik, a liga az igények konkretizálásától való tartózkodásában is a kormánnyal tartott -, a Rother- mere-akció idején azonban mindenkinek színt kellett vallania. A Daily Mailben megindult sajtókampányában ugyanis Rothermere lord az etnikai elv alapján végrehajtandó határmódosítást javasolt, ezt azonban Magyarországon a legtöbben nem tartották elegendőnek. A kormány hiába próbálta csitítani a kedélyeket, a „Mindent vissza!" illúziója és az „Egy barázdát sem!" elviselhetetlensége a társadalom és a politikusok egy részében végletes érzelmeket és gondolatokat ébresztett. 1928 januárjában az MKT megjelentette a trianoni békeszerződés általános bírálatát adó Igazságot Magyarországnak című tanulmánykötetét, majd májusban ennek angol változatát. A nyitó tanulmányban Appo- nyi fejtette ki nézeteit arról, hogy miközben a „magyar nemzetnek egy ezeréves múlt tényei és fejlődési irányzatai által megállapított kiváló világtörténelmi hivatása volt és van, amelynek teljesítésében a trianoni katasztrófa által tetemesen meggyengült", addig a Magyarország rovására megnagyobbodott utódállamok esetében „nehéz bárminemű 2002. tavasz 163
