Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Blahó András: Az integrált nemzetközi termelés és hatásai a felgyorsult globalizáció körülményei között
Az integrált nemzetközi termelés és hatásai a felgyorsult globalizáció körülményei között a tőkevonzás volt. Hazánk jó pozíciókból indul ebben a versenyben is, hisz a szakképzett munkaerő továbbra is rendelkezésre áll - bár a képzés irányain és jellegén már most változtatni kellene! a külföldi beruházások szabályozási környezete kedvező, a szállítási és közlekedési, valamint kommunikációs hálózat megfelelő, s a nyugat-európai nagy felvevőpiacok is közel vannak. Tény viszont az is, hogy a viszonylag későn jövők gyorsuló ütemben dolgozzák le hátrányukat, sajátos gerschenkroni hatás alapján. A környező átalakuló országok is ugyanezeket a lokalizációs előnyöket kínálják, ha nem is mindig a magyarral azonos színvonalon. Még nem! A fejlődés üteme azonban parancsolóan szükségessé teszi, hogy differenciált lokalizációs előnyöket nyújtsunk, azaz e téren is „szakosodnunk" kell. A termelési tényezők ellátottságában, a szállítási és kommunikációs hálózatokban nagyjából azonosak a lehetőségeink. A nyugateurópai piacok is azonos távolságra vannak országainktól. A sajátos, ha úgy tetszik nemzeti differenciált lokalizációs előny tehát egyre jobban a szakképzés, a szakember- képzés és az általános képzés színvonalától függ. Ez a folyamat viszont nagyon időigényes, szükséges lenne tehát már ma átgondolni, s értelmes képzési változtatásokat indítani, ösztönözni. Ennek alapján továbbra is remélni lehetne, hogy a TNC-k integrált nemzetközi termelési rendszerének magas hozzáadott-értéket adó szegmenseit továbbra is megtarthatjuk, illetve az újonnan kialakulókat megkapjuk. Sajátos szakosodásra van tehát szükség, ami bizonyos értelemben már el is indult hazánkban. Nem véletlen ugyanis az a tény, hogy a feldolgozóiparban s ezen belül is a gépkocsigyártásban jöttek létre olyan termelési szegmensek, amelyek több transznacionális gépkocsigyártó céget is hazánkba csábítottak. Csak a nemzetközi technikai és technológiai szakosodási folyamatokat folyamatosan figyelemmel kísérve - s ezt a kutatási és oktatási intézmények teszik a legszakavatottabban - lehet mindig tudni azt, hogy a termelési láncolat mely elemei kapcsolódnak a már kivívott kompetitiv előnyeinkhez, s mely területek megszerzéséhez van még szükség új, kialakítandó kompetitiv előnyökre, s melyeket kell más országok javára átengednünk. A globalizált külpolitika elemei a 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények után már érzékelhetőek. A transznacionalizálódás gazdasági hatásain túl rá kellett döbbenni a globalizálódó világ külpolitikájában elengedhetetlenül szükséges közös érdekekre, viszonyokra, a szükséges kontrollmechanizmusok kidolgozására. A transznacionális vállalatoktól egyáltalán nem idegen az egységesülő külpolitika felé történő elmozdulás még akkor sem, ha ez a világ országait változó erősséggel és mértékben fogja át. Bár gazdasági céljaikat jól szolgálja az eltérő nemzetgazdasági irányítási rendszerek közötti manőverezési képesség és optimalizáció - ennek révén tehetnek szert jelentős extraprofitra -, az is világos számukra, hogy csak kiszámítható, békés nemzetközi politikai környezetben lehetséges a potenciális előnyök kiaknázása. A transznacionális vállalatok tehát jelentős részesei de egyben formálói is a kialakuló „új világrendnek". Tevékenységük és a nemzetállami ellenőrzési rendszerek között jelentős ellentmondások 2002. tavasz 131
