Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? A weboldalak a globális publikálás és információelosztás különösen hatékony módját biztosítják a külügyi szolgálatok számára. A hálózat azonban „kétirányú elektronikus utca", amely lehetővé teszi az e-mail vagy más csatornák révén történő interaktív együttműködést, ezáltal az internet a diplomácia hathatós kiegészítő' eszközévé vált a kormányzatok politikájának támogatói, illetve az azokkal szembeni alternatívák képviselői körében egyaránt.85 A képviseleti munkát segíti elő például az Electronic Embassy86 háló, amely a Washingtonban akkreditált „elektronikus" nagykövetségekről közöl naprakész információkat és kapcsolatokat a diplomaták, a turisták és a széles közvélemény számára. B2. Információgyűjtés és -elemzés, politikai jelentések Egykor a diplomáciai (és gyakran a konzuli) missziók legfontosabb feladata volt, manapság súlyos kihívásokkal kell szembenézniük a diplomatáknak, ugyanis robbanásszerűen növekszik a világpolitikai események alternatív információs forrásainak száma és terjedésük sebessége. Mindazonáltal a kormányoknak politikai információkra van szükségük olyan témákban is, melyek nem ragadják meg a média figyelmét, vagy amelyek nem hatolhatnak be a médiumokba; továbbá olyan információkra is szükségük van, amelyeket sajátos politikai elemzések és javaslatok formájában terjesztenek elő. A politikai döntéshozóknak bizonyosnak kell lenniük abban, hogy az általuk kézhez vett valamennyi információ pontos és hiteles. Mindezek következményeként a külképviseletek (és a konzulátusok) politikai jelentései a jövőben is jelentős értékkel bírnak a racionális döntéshozatal számára, ezeket a modern IKT sem teszi feleslegessé, de meghatározott módon rányomja bélyegét az ilyen típusú információs tevékenységre. Mivel a külpolidkai döntéseknek megbízható információkon kell alapulniuk, a diplomaták „minden megengedett módon" információkat szereznek, értelmezik azokat, és jelentések formájában tájékoztatják a küldő ország politikai döntéshozóit. Amint a fentiekben már érintettük, mivel a neoliberális paradigma az államok szándékainak tulajdonít elsődleges fontosságot, ezért az információgyűjtésnek a szándékok feltárására kell irányulnia, amelyek, meglehet, egyelőre még csak a politikai döntéshozók fejében léteznek, de ott sem biztosan. Mindebből az következik, hogy az internet valószínűleg nem tartalmazhat ilyen típusú adatokat, információkat. Viszont annál több másfajta információ gyűjthető - nem feltétlenül a külképviseleteken, hanem akár a külügyminisztériumban is - a világhálóról, többek között az államok gazdasági, tudományos és egyéb teljesítőképességéről. (Az internetről származó adatokat azonban minden esetben ellenőrizni kell a források hitelessége szempontjából.) Általánosabban megfogalmazva a problémát: mely adatokat, tényeket, információkat érdemes inkább a központban feltárni a hálóról, és a diplomaták így felszabaduló idejét elemzésekre fordítani, mint a külképviseleteken gyűjteni a hálón elérhető adatokat, és elemzés nélkül továbbítani a központnak. A külországi fejleményekre vonatkozó diplomáciai jelentések változatlanul fontos szerepet töltenek be a külpolitikai 2002. tavasz 99
